Az Itt tartok most című rovatunkban, Galambfalva község talpraesett, vállalkozó kedvű személyeit szólaltatjuk meg. Hetedik riportalanyunk, egy búzafűlé termesztő, Szabó Bilibók Attila, akivel a Kisgalambfalván található aquapóniájáról és életútjáról beszélgettünk.
Hol születtél? Hol végezted tanulmányaidat?
Székelykeresztúron születtem. Az 1-8. osztályt a keresztúri Petőfi Sándor Iskolában végeztem. Majd az akkori Unitárius Gimnáziumban teológia-filológia szakon érettségiztem. Innen pedig Nagyváradra a Partiumi Keresztény Egyetemre felvételiztem, ahol közgazdaságtan- és általános menedzsment szakon diplomáztam, 2005-ben. Sok év kihagyás után, Csíkszeredában jártam mesterizni vezetés és szervezés szakon a Budapesti Corvinus Egyetem itteni kirendeltségén.
Hogy kerültél ide Kisgalambfalvára?
Az egyetem után Nagyváradon maradtam, összesen majdnem tizenöt évet laktam ott. Hosszútávon az volt a tervem, hogy haza költözök valamikor. Bár ott többfajta vállalkozásban tevékenykedtem.
2012-ben volt egy lehetőség, amikor a Vidékfejlesztési Ügynökség kiírt egy pályázatot, agrár-panziókat lehetett létrehozni falusi környezetben. Innen indult el kicsit jobban a hazaköltözés továbbgondolása. Igyekeztem Keresztúrhoz közelebb eső településeken nézelődni, hol van eladó telek. Végülis úgy alakult, hogy Kisgalambfalván ezt a mostani telket sikerült megtalálni. Utólag visszagondolva tíz év távlatából: nem ok nélkül sodort ide minket az élet.
Amikor elkezdődött az építkezés a feleségemmel friss házasokként Nagyváradon éltünk, de a munkálatok miatt egyre gyakrabban jártunk ide, Kisgalambfalvára, és néztük a tájat innen fentről a dombról. A panzió épületével együtt született meg bennünk a gondolat, hogy mi itt akarunk élni.
Mindig is erre vágytál, hogy vidékre költözz?
Nem volt gyerekkori álmom, hogy falura költözzek. Nagyon tetszett a nagyváradi városi élet is. Szerettem ott élni, de úgy fogalmaznék, hogy megértünk arra, hogy egy kicsit nyugodtabb, földhöz közeli életvitelt folytassunk. Annak idején kávézókat, bárokat üzemeltettünk párhuzamosan több erdélyi városban. Rengeteget utaztunk, sok programban és projektben részt vettem. Igazából egy nagy jövés-menés volt az élet akkoriban.
Ami még segített a hazaköltözésben az az volt, hogy 2015-ben Segesváron is nyitottunk egy kávézót a barátaimmal. Az akkori egyetlen magyar kávézót. Tehát a nagyvárosból szépen lassan áttevődtek a dolgaink erre a környékre.
Nagyváradon többek között filmforgalmazással is foglalkoztunk, foglalkozunk, majd később ismerősökkel összeraktuk A Vándormozi projektet, ami Erdélyben kezdődött, de az egész Kárpát-medencére kinőtte magát. A Vándormozi első filmje pont A Lovasíjász volt, ami annyira megfogott, hogy minden vetítésnél, akár huszadik alkalommal is végignéztük. Talán innen jött az ötlet is, hogy legyen egy lovunk. Amit igyekeztünk a kislányunk születésére időzíteni, hogy együtt nőjenek fel. Utána vettünk egy bivalybocsot, aztán egy kárpáti borzderes borjút, akiket nem haszonállatként tartunk számon itt a családi portán, hanem mondhatni családtagként.
Hirdetés
Miként kerültél kapcsolatba a természetgyógyászattal?
Anyósom gyimesi kenőasszony, népi gyógyász, sokat dolgozott együtt Dr. Géczy Gáborral (tanár, fizikus). Mindig mesélt róla. Mivel nem tudtam ki ő, egyszer rákerestem és megnéztem az egyik videóját. Onnan indult el minden. Épp amikor hazaköltöztünk, indult egy 2 éves MAG-os (Mintaként Alkalmazott Gondviselés) népi gyógyász képzés, amit Csíksomlyón tartottak. Rögtön jelentkeztünk a feleségemmel. Itt többek között, piócázást, kenés-inazást, gyógynövényes gyógyítást, csontkovácsolást, magyar őstörténetet, néplélektant tanultunk.
Mikor sikerült megnyitni az Agropanziót itt, Kisgalambfalván?
2015-ben nyitottuk meg a panziót, a község egyetlen hivatalosan engedélyeztetett panziója voltunk, vagy talán vagyunk még a mai napig is. Amit meg is értek, mert rengeteg papírmunkával, procedúrával jár. Ennek a típusú panziónak az a lényege, hogy tulajdonképpen együtt laksz a vendéggel. Belevonod őt is a ház körüli idénymunkába, fametszésbe, szilvaszedésbe és hasonlókba. Nagyon sok helyről érkeztek a vendégeink. Olaszországból és Oroszországból is, de főleg Magyarországról és Erdélyből.
Hogy ismerkedtél meg a búzafűlével?
Véletlen folytán találkoztunk Debrecenben Kiss Csaba búzafű termesztővel, mondta, hogy van egy aquapóniája. Én egyetemista koromban már láttam erről egy videót, ezért tudtam, hogy ez mi lehet, meg is néztük.
Ő daganatos betegként kezdte fogyasztani a búzafűlevet, mivel olyan előrehaladott volt az állapota, hogy az orvosok nem ajánlották már a kezelést, így csak a búzafűlé segítségével gyógyúlt ki nagyjából egy év alatt a betegségéből. Ezt követően nem csak magának, hanem mások számára is elkezdte a búzafűlé készítését. Az aquapónia bemutató végén egy zacskó búzafűlét is a kezünkbe adott. Akkor találkoztam először a búzafűlével, ez 2013 tavaszán volt. Először mi is kezdtük fogyasztani, aztán ismerőseinknek is ajánlottuk, és egyre nagyobb mennyiségre volt szükség.
Ahogy ideköltöztünk, már adott volt, hogy búzafűlével is foglalkozzunk. Úgyhogy következő lépésként aquapónia építésbe kezdtünk, mert már akkora igény volt rá csak az ismeretségi körünkben, hogy Debrecenből már nehézkes volt szállítani azt a mennyiséget.
Mire jó a búzafűlé?
Elsősorban általános immunerősítésre, szinte az összes ásványi anyag benne van ami létezik a földön. Rengeteg féle vitamin is, illetve nagyon sok enzim ami az emésztés javításában segít. Valamint sok klorofill ami 98%-ban megegyezik a vérnek az összetételével és ezáltal betud épülni a vérbe. Ha a vér rendben van, megfelelő oxigénnel van ellátva, akkor ez be tudja indítani az öngyógyító folyamatokat. Két fajta kiszerelés van nálunk, van fagyasztott, illetve fagyasztva szárított formában, ez utóbbi kapszulában fogyasztható. Ez tulajdonképpen egy élelmiszer, csak nagyon koncentráltan. Egyébként a búzafűlét már ősidők óta használták, mondhatni, ez is a népigyógyászat része volt több ezer évvel ezelőtt is.
Igyekszünk tartani a kapcsolatot azokkal akik megvásárolják tőlünk, és az a visszajelzés, hogy egy erősebb, ellenállóbb immunrendszer alakul ki a fogyasztás által. Tanárok, pedagógusok azt mondják, hogy iskola kezdéskor mindenki kidől körülöttük, de ők nem. Vagy édesanyák mondják boldogan, akik gyerekeinek adják, hogy szintén iskola kezdéskor az osztályban mindenki megbetegszik, de az ő gyerekük mérgesen jön haza, hogy már mindenki maradhatott otthon betegség miatt, de ő nem.
Hirdetés
Pontosan mi is az aquapónia?
2016-ban épült meg a kertünkben az aquapónia, melyet úgy alakítottunk ki, hogy búzafű termesztésre is alkalmas legyen. Majd 2017 elején fogtunk neki termeszteni.
Az aquapónia biológiai egyensúlyon alapuló rendszer, ahol halak és konyhanövények egymást fenntartva élnek együtt. A biológiai egyensúly feltétele többek között a megfelelő hőmérséklet fenntartása a rendszer számára. Az aquapónia lényegében az aquakultúra (vízművelés) és a hidropónia (a tápanyagokat biztosító közeg) ötvözete.
A növények valamilyen termesztő közeggel (agyaggolyó, kavics, perlit, kőzetgyapot stb.) töltött tálcákban nőnek, ezekbe a tálcákba szivattyúzzák a haltartály vizét. A halak az ürülékükkel ammóniát juttatnak a vízbe, melyet a baktériumflórák nitritté, majd nitráttá alakítanak. A termesztő közeg és a növények gyökerei megszűrik a vizet, felveszik belőle a tápanyagokat, majd a víz visszakerül a haltartájból.
Nyílt napok, aquapónia Székelyföldön… Mennyire nyitottak erre az itt elő emberek?
Van nagyon sok érdeklődő, ezért is kezdtük el a nyílt napokat, mert rengetegen hívtak telefonon, hogy szeretnék megnézni. Érkeznek olykor innen a faluból, községből is néhányan, a látogatóink zöme egész Erdély területéről érkezik, de Európa több országából is jöttek már hozzánk emiatt. Elsősorban mi az aquapóniát magunknak szerettük volna, hogy télen-nyáron vegyszermentes zöldséget tudjunk termeszteni, illetve friss hal is mindig rendelkezésre álljon, ha halvacsorát szeretnénk.
Magát az épületet már kezdetben úgy terveztük meg, hogy nyílt napokat illetve később képzéseket tudjunk tartani. A célunk az, hogy próbáljuk tanítani is az embereket, hogy otthon is meg tudják építeni, valamint a búzafűlét is meg tudják termeszteni saját maguknak. Mi a búzafűlével nem kereskedők vagyunk, nem ebből élünk. De meg lehet tőlünk vásárolni, kétféle formában. Üzemeltetünk egy webshopot is, ahol utána tudnak nézni az érdeklődők és vásárolni is tudnak. Egy-egy nyílt nap alkalmával az elejétől fogva végig követhetik a vendégek, hogy miként terem a búzafű, és hogy lesz belőle búzafűlé, a kész termékeket pedig meg is kóstolhatják.
Egész Erdélyben egyedülálló dolognak számít az aquapónia, mit gondolsz, mi ennek az oka?
Nem tudom az okát, egészen sokan jöttek komoly érdeklődők, hogy fognak építeni csíkszeredaiaktól elkezdve gyergyóiakig, de még nem hallottam róla, hogy bárki belefogott volna. Az tény, hogy maga az indulási folyamat tényleg költséges, valószínűleg ez lehet az egyik oka, de ha elkészül, utána már nagyon olcsón üzemeltethető.
Vállakozol, panziót üzemeltetsz, rengeteg mindennel foglalkozol. Mit szeretsz a legjobban? Mi az amiben a legjobban ki tudsz teljesedni?
Amit a legjobban szeretek az a családom, a gyerekek természetesen. De így konkrétan mást nem tudnék kiemelni. A búzafűlé termesztésbe is azért kezdtünk bele, mert azt is nagyon szeretjük. Ebben az a jó, hogy segíteni tudunk másoknak. Peldául ide jön egy nagyon beteg daganatos ember, akiről már teljesen lemondtak az orvosok. Elkezdi fogyasztani a búzafűlét, és ahogy alkalomról alkalomra tér vissza hozzánk, egyre jobban van. Ezek a dolgok azok, amik kimondhatatlan erőt, energiát adnak nekünk a mindennapokban, hogy segíteni is tudunk. Meg persze a búzafűlé fogyasztása is sok erőt ad nekünk.
Hirdetés
Mire vagy a legbüszkébb, ha van olyan?
Az egyik népi gyógyász tanárom egyszer azt mondta, amit a mai napig is tartok, hogy: A büszkeség nem jó, mert az hamar átcsaphat önteltségbe, és ilyenkor jönnek pofonok az élettől. Ahogy figyelem az embereket, ez tényleg így van. Boldog vagyok nem büszke, boldog mikor sikerül valamit megvalósítani. Aztán rögtön végzem tovább a dolgom, mivel időm se nagyon van megállni. Mert általában mielőtt befejeznék valamit, már rögtön kettő másik projektben vagyok benne.
Hogy érzitek magatokat itt, Kisgalambfalván?
Nagyon jól érezzük itt magunkat, nem mennénk a világért se el innen. Elég jó kapcsolatunk van már sok mindenkivel. Sokan járnak hozzánk. A búzafűlé melett főleg azért mert anyósom, ahogy korábban említettem gyimesi kenőasszony, mondjuk úgy: népi masszőr. Amikor ő itt van látogatóban, sokan jönnek hozzá a falubeliek is mozgásszervi problémákkal. Tehát olyankor nagy a sürgés-forgás nálunk.
Úgy érezzük okkal kerültünk erre a portára. Itt olyan jó kisugárzása van a környezetnek, a kertnek. Megnyugtató hangulata van. A vendégek szinte mindig visszajelzik, hogy ilyen jót, pihentetőt régen aludtak már, mint itt. De akik nem alszanak itt, csak pár órát töltenek el nálunk, ők is rendszeresen megjegyzik, hogy mennyire feltöltődve tértek haza.
Úgy látom Kisgalambfalva egyre élhetőbb kisfalu, nagyon sok fiatal lakik itt, egyre többen vannak, egyre jobban fiatalodunk. Mi itt tervezzük az életünk továbbra is, hiszen gyerekeink szó szerint itt születtek. Számos tervünk van még a jövőre nézve, amikkel akár munkalehetőségeket is tudunk majd teremteni helybélieknek.
Írta és szerkesztette:
Kecseti Tímea és Szőke Zoltán
Képgaléria:
