Ketesdi Albert: “Aki elkezd méhészkedni, abból többet ember nem lesz, csak méhész”

0
2917
Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Ketesdi Albert: “Aki elkezd méhészkedni, abból többet ember nem lesz, csak méhész” / Fotó: Szőke Zoltán
Hirdetés

Az Itt tartok most új részében a Nagygalambfalván élő Ketesdi Albert méhésszel ismerkedhettek meg. Kedves családi történet az övék, hiszen nem egy tradicionális apáról fiúra szálló mesterségről olvashattok, hanem éppen fordítva.

Egy késő őszi délután látogattunk el hozzá, aki a falu határában lévő méhészeténél jó kedéllyel fogadott bennünket. A mi jó kedélyünk a méhek láttán kicsit megingott, de szerencsére hamar túl lendültünk rajta. Rengeteg mindent megtudtunk a méhekről, holott mi nem csak ezért mentünk, hanem, hogy bemutassunk egy újabb, községünkben élő, vállalkozó szellemű alanyt, és embert. Története során végig követhetitek, hogy lett a hobbiból szenvedély, avagy az emberből méhész.


Hol született? 

Szekelyudvarhelyen születtem, ott is nőttem fel. Miután megnősültem, a nagyfiam születésekor költöztünk ki ide, Nagygalambfalvára a nagyszüleim hazába. Ez volt az édesapám szülőháza.. 

Hol végezte tanulmányait?

Tanulmányaimat Székelyudvarhelyen végeztem, majd az általános iskola után a mai Kós Károly Szakközépiskolába jártam. Ezt követően pedig a Mezőgazdasági Szakiskolában fejeztem be tanulmányaimat, itt is érettségiztem.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Honnan jött a méhészkedés ötlete?

Nagyjából nyolc évvel ezelőtt a nagyfiam, Robika, sokat segített itt fent, a temető feletti szejkei mézeseknek pergetni. Aztán egy szezon után fizettségként a legény kapott két méhcsaládot ajándékba. De mivel ő még fiatal volt és ez egy olyan hobbi, ami mellé oda kell állni, nem nagyon volt erre ideje. Igaz nagyon szerette, de iskola mellett nem tudta beleásni magát a dolgokba. Közben próbálkoztam én is megbarátkozni velük, ami sürgősségi eseteket is előidézett, mert úgy megcsíptek. A feleségem, Olga csak nem hagyta annyiban ezt a dolgot, ő volt az aki elkezdte mélyebben beleásni magát. Így az ő noszogatására kezdtem el én is komolyabban csinálni.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

A munkámból kifolyólag, mivel jelenleg egy üzemanyagtöltő állomáson dolgozom, rengeteg időm van olvasni, kutatni. Ami ebben az esetben nagyon jól jött. Igazából a román méhészet segített nekem nagyon-nagyon sokat, és a Szejkei mézes barátom. Van három román méhész, akiknek rendszeresen követem a munkásságát és tőlük tanulok. Mivel mi nem vagyunk egy méhész család, ezért mindent magunknak kellett megtanulni, kitapasztalni Á-tól Z-ig. Ma már ott tartok, hogy az összes méh közül megtalálom melyik a királynő, míg egy látogatónak mindegyik egyforma.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

A két méhcsalád után, hogy folytatódott, gyarapodott az állomány? 

Először is meg kellett tanulni azokat szaporítani. Az elején rengeteg amibició is kellett, hiszen mindent a legelejéről kezdtünk. Meg kellett tanulnunk mi az a méhkaptár, mi az a keret, a viasz. Kezdetben Tordátfalváról vettem még öt családot, ezeket szaporítottuk, és így szépen lassan összegyűlt a mai állomány. Időközben egy méhész tanfolyamot is elvégeztem. Ez által fent vagyok a hivatalosan bejegyzett megyei méhészek listáján is.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Szejkei mézes barátom a példaképem és legfőbb támaszom ebben, hiszen hat-hét év folyamatos befektetést jelent ez a hobbi. Mikor elkezdtük, akkor sem a hatalmas nyereséget láttam benne, hanem azt, hogy azért a kitartó munkának csak-csak megtérül a gyümölcse. Sok mindenre rávezetett a barátom, például arra is, hogy vándorolni kell a méhekkel. 

Először tizenöt családdal kezdtem el a vándorlást. Az akkori termés nagyon szépen hozott, abból sikerült vennünk még egy nagyobb autót. Telente pedig a szabadidőmben, nekifogtam saját kaptárakat késziteni. Vettem szerszámokat gépeket is, amit most ugye sajnos elvitt a tűz a tavalyi a bő termésünkkel együtt.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Hány kaptárja van jenleg?

Nyáron a szezonban van kilencven kaptár is. Kaptáronként ez pedig olyan hatvan-hetven ezer méhet jelent. Ami azt illeti, a faluban biztos nekem van a legtöbb háziállatom. 

Milyen nehézségekkel találkozott? 

Gyakran nehézségeket okoz a méheket megtámadó méhtetű. Illetve fontos az is, hogy milyen a méhcsalád, mert előfordul olyasmi, hogy a nagycsalád, azaz erősebb család, kirabolja a kis családot, aki egy kicsit gyengébb ugye. Valamint a vándorlás során is találkozik az ember nehézségekkel, hiszen az egy kéthetes nomád élet, ami nem egyszerű.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Hogyan készül a méz?

Minden családban van egy kutató méh aki felkeresi a nektárt. Ez kétfelé ágazik, van egy rendbéli méhecske, aki virágport gyűjt, beviszi, lefedi mézzel és viasszal. Az lesz a mézkenyér.
A másik a nektár gyűjtés, beszáll a nektárra ksizivja a nektárt, hazahozza, beviszi a kaptárba és átadja a benti méheknek. Behordják nappal és éjszaka pedig a szárnyukkal szárítják, kiszárítják belőlük a nedvességet. A méhek a kaptárban megérlelik a mézet és az érlelt mézet egy viaszréteggel lefedik. Amikor ez megtörtént, a méhész kiveszi a keretet, lerázza, lefedelezi egy fésűszerű villával és beteszi a pergetőbe, ahol a centrifugális erő segítségével az edénybe csorgatják a mézet. A mézet ezután leszűrik, és így lehet tárolni.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Milyen érdekességet emelne ki? 

A méhek táncát például. Rendkivül különös dolog, ahogy egyfajta térképet rajzol a felderítő méh a többinek. A lelőhely távolságától függően kétféle tánc különíthető el: a körtánc és a riszáló tánc.

A körtáncot akkor használják, amikor a lelőhely a kaptár szomszédságában van, száz méteren belüli röpkörzetben. A felderítő ilyenkor egyszerűen köröket fut a kaptárban, több-kevesebb irányváltással.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Ha a méhek a kaptártól száz méternél távolabb bukkannak „legelőre”, akkor bonyolultabb, potrohriszálós tánccal mutogatják el a többieknek, hogy merre kell menni. A kaptárba érkező méh ilyenkor nyolcasra emlékeztető alakban járja táncát. Először a nyolcas középső, egyenes szakaszát táncolja egy kb. két-három centiméteres szakaszon, miközben a potrohát jobbra-balra rázza különböző sebességgel.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Az egyenes vonalnak a függőlegessel bezárt szöge megegyezik a forrás irányának Naphoz viszonyított szögével. Ha a méh riszáló járása pontosan felfelé mutat a lépen, a talált forrás a Nap irányában van. Ha a méh riszálása lefelé mutat a lépen, a táplálék a Nappal pontosan átellenes irányban található. Ha a táplálékforrást jelentő virágok a méhkaptár és a Nap között bezárt vonaltól hatban fokkal balra találhatók, akkor a riszáló tánc a lép függőleges irányától 60 fokkal balra fog eltérni. A felderítő méh többször is elismétli egymás után a térképet rajzoló táncát, amit a társai előbb megfigyelnek, majd maguk is átvesznek és eltáncolnak, mielőtt kirepülnének.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Hogy látja ennyi év távlatából, mit lehet tanulni a méhektől? 

Ha az emberiség a méheket követné akkor egy komoly rendszerű társadalom jönne létre. Hiszen a kaptáron belül, ugye senki se lustálkodik, mindenkinek megvan a maga beosztása, feladata, szerepe. Ami akár a mi községünkben is jól működik, hiszen van egy jó vezetőnk, polgármesterünk, és mindenki utána igazodik. A méheknél is így van, hogy a választott vezetőjükhöz igazodnak.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Évente mennyi mézet tud előállítani?

Kaptáranként harminc kilogrammot, de ha vándorlok velük akkor akár hatvan-hetven kilogramm mézet is elő tudok állítani.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Mennyire vevők az emberek a természetes mézre, a boltok polcain is lehet már kedvező áron hozzájutni különféle mézekhez?

Aki megkóstolta milyen egy természetes méz, mint a miénk is, az már nem megy máshoz. Bár a boltban sokkal olcsóbb, de nincs olyan méz tartalma egy üvegnek. Ma már, sokkal többen keresik az igazi ízeket és fontosnak tartják, hogy amit megvesznek az természetes legyen.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Mit szeret ebben a legjobban?

Ahogy egy tanárunk is mondta: az aki elkezd méhészkedni, abból többet ember nem lesz, csak méhész, ez mindent elmond. Ezt is úgy kell kezelni, mint mikor este várjuk a csordát. Szeretet és törődés nélkül nem megy.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Megéri a befektetett energia? 

Hobbi volt, de hivatás lett, mert ekkora állománnyal már nem lehet hobbiskodni. Mikor van tíz-húsz kaptárod, az még hobbi szint, de a miénk már nem. Nagyon-nagyon időigényes, de megéri, természetesen. A legnagyobb élmény, mikor pergetsz és a pergetőből folyik a színtiszta méz, az a látvány minden munkát megér, gyönyörű pillanat.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Hogy látja magát 10 év múlva? Szeretné ha a fiúk tovább vinnénk a méhészkedést? 

A befektetett munkám nagyon szeretném, ha nem menne kárba, tovább vinnék a fiúk. Ahogy egy idős bácsi fogalmazott, a méhészetből nem lehet meggazdagodni, de meglehet élni. Na ez is olyan, kinek mi a gazdagság, mi a megélhetés. 

Ha netán a munkahelyem megszűnne, akkor tovább szaporítanám a családokat. Annyi időt és energiát belefektettem, hogy ezt most már nem szabad annyiban hagyni. Nagyon remélem, hogy valamelyik fiam fogja majd folytatni.

Ketesdi Albert méhész Nagygalambfalva
Fotó: Szőke Zoltán

Írta és szerkesztette:

Kecseti Tímea és Szőke Zoltán

Hirdetés