Az Itt tartok most című rovatunkban, Galambfalva község talpraesett, vállalkozókedvű személyeit szólaltatjuk meg. Ötödik riportalanyunk, egy gyógyszerésznő, Osváth Sarolta, akivel karrierjéről és a Nagygalambfalván található gyógyszerészetéről beszélgettünk.
Hol születtél? Hol végezted tanulmányaidat?
Székelykeresztúron születtem, az 1-8 osztályt a Petőfi Sándor Általános Iskolában végeztem. Majd szintén a helyi, Orbán Balázs Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat biológia-kémia szakon. Mi nyolcan vagyunk testvérek, én a hatodik gyerek vagyok a családban, így nem mertem kísérletezni, hogy nekem vagy sikerül vagy nem a felvételi az egyetemre. Ezért inkább a kollégiumba az asszisztensképzőre jelentkeztem Marosvásárhelyre. Majd egy év után, úgy döntöttem, hogy felvételizek a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetemre, ahol 2008-ban diplomáztam.
Mindig is gyógyszerész szerettél volna lenni?
Határozott elképzelésem nem volt. Érdekelt nagyon a környezetvédelem és az ökológia. De otthonról az jött, hogy fiam legyen egy biztos állásod, legyen egy biztos szakmád. Úgy kerültem én az egész gyógyszerészeti témakörbe, hogy elolvastam a felvételi tájékoztatóban a gyógyszerészeti végzést és láttam, hogy rengetegféleképpen el lehet helyezkedni, akár vegyészmérnökként, vagy akár tanárként. Tehát ez a választás, inkább egy aranyközépút volt.
Egyetem után merre alakult az életed?
2008 után, ahogy végeztem, hazaköltöztem. Volt egy rövid kitérőm Siménfalván. Valaki akkor nyitott éppen egy új gyógyszertárat, és ebbe is úgy belecsöppentem. Nem volt éppen gyógyszerésze, mert annak idején hiány volt a gyógyszerészekből, és akkor elmentem Siménfalvára. Egy szűk évet dolgoztam ott, majd eljöttem. Inkább olyan helyet szerettem volna, ahol valamennyire én tudom irányítani a dolgokat, illetve Keresztúr környéken legyen, mert akkor még nem volt jogosítványom sem, nehezen tudtam volna ingázni.
Hirdetés
Hogy kerültél ide Galambfalvára?
Nézelődtem, hogy hol van olyan település ahol van családorvos, de nincs gyógyszertár. Ide végül is úgy vezetett a sors, hogy kapcsolatba kerültem a doktornővel (Dr. Hegyi Tünde szerk. megj.) és ő javasolta, hogy most olyan polgármester van itt, akivel mindent meg lehet valósítani, úgyhogy érdemes lenne megpróbálni. El is jöttem egy beszélgetésre, elmondtam az elképzeléseimet, és azt mondták, hogy rendben van, akkor majd jelentkeznek. Jelentkeztek is, mondták, hogy van egy helyiségük, amit ők bérbe adnának, és ha én belevágok akkor rendben van.
Voltak aggályaid azzal kapcsolatban, hogy egy kis faluban fogsz gyógyszertárat nyitni?
Annyira nem, mert Siménfalván az első perctől kezdve ott voltam a nyitás lépéseinél, tudtam, hogy én mit szeretnék, hogy képzelem el, mit csinálnék másképp. Itt volt egy lehetőség, és úgy éreztem, az jobban bántott volna, ha nem vágok bele, mint hogy elkezdjem, történjen akármi. Sokat nem gondolkodtam rajta, mert láttam, hogy a helyiség jó, ezért bátran fektettem bele azt a kevés pénzemet ami volt.
Mikor sikerült megnyitni?
2011-ben elindítottuk a papírokat, engedélyeket, de 2012 januárjában nyitotta meg a kapuit a Napraforgó gyógyszertár, pont 10 éve.
Hogy emlékszel vissza, hogy fogadtak a község lakói?
Magát az ötletet, hogy itt lesz egy gyógyszertár, azt nagyon jól fogadták, az első pillanattól bizalmat is szavaztak nekem és jöttek az emberek.
Sokak fejében az motoszkált, mivel nem ismertek, hogy kinek lehet a kije? Vannak nekem galambfalvi gyökereim? Sokan nem értették, nem tudták elfogadni, hogy csak úgy a semmiből ide lepottyantam. Amikor elmondtam a történetet, hogy a polgármester úr felajánlott nekem egy helyiséget és ide jöttem, akkor csodálkozva néztek rám, hogy ez így ennyi lenne? Nem több? Ez így sokaknak nem volt egy elfogadható magyarázat.
Hirdetés
Hamar sikerült beilleszkedned?
Nyitottak voltak az emberek és elfogadtak. De óriási különbség volt aközött amikor csak dolgozni jártam ide, és aközött amióta is lakok. Nem tudom eldönteni melyik a jobb. De másabb, amikor csak munkába jössz ide. Jön a beteg egy adott problémával, egy adott kérdéssel, te megadod neki a szakmai válaszodat, az egy teljesen más világ úgy, és teljesen más így, hogy már itt lakok és ismerem az embereket.
Nehéz egyedül vállalkozni nőként, család mellett?
Nekem a családom az alapbázisom. Mivel sokan vagyunk testvérek, ez sok egyéb pluszt is rejt magában. Mert a könyvelőm az Édesanyám és a nővérem, van egy informatikus testvérem, aki megmondja melyik számítógépet kell megvenni és melyik program a jó, melyik nem. Ezeket az előnyöket én a mai napig használom és így úgymond nem vagyok annyira egyedül.
Másrészről nem tudtam, hogy mibe vágok bele. Hogy nehéz-e? Nem tudom megmondani, szerintem ehhez kell egy megfelelő alaptermészet is. Ugye Romániára amúgyis jellemző egyfajta labilitás a törvényeket, szabályokat illetően, és ehhez kell egy lazaság, hogy az ember ehhez alkalmazkodni tudjon.
Évekkel ezelőtt amikor belefogtál, remélted, hogy ilyen jól fog majd menni ez a vállalkozás?
Nem emlékszem már, hogy milyen reményekkel indultam. Inkább kitűztem magamnak egy célt, hogy nekem mi és mennyire éri meg. Akartam ezt a szabadságot, hogy én dönthetem el, merre akarom venni az irányt, merre akarok fejlődni. Vannak nagyobb patikaláncoknál évfolyamtársaim és látom, hogy mi megy ott. Kezd átbillenni ez gyógyszerészet a szakmából egy üzletággá. Nekem fontos volt, hogy ilyen szempontból is meglegyen a saját önállóságom. Annak idején kitűztem magamnak egy konkrét célt, pénzügyileg is és minden téren, és azt örömmel kijelenthetem, hogy egészen hamar sikerült elérnem.
Mit látsz nehézségnek?
Korábban a biztosítóházzal voltak problémák, nehezen ment az ügyintézés, de mára már ez rengeteget fejlődött és nagyon könnyed lett a kommunikáció.
Amit nehézségnek látok, az a szabadpiac, hogy sok mindent lehet kapni, mindenhol. Mindenki olvas, mindenki Google doktor. Minden dolgot eladnak amire azt mondják, hogy egészséges. Minden bio ugye és minden kapható. Nehezen értik meg sajnos az emberek, hogy ettől még sem vagyunk egészségesebbek.
Van egy egyfajta gyógyszerellenes propaganda is. Ilyenkor nagyon érdekes helyzeteket kreál az élet, mert úgy jön be a patikába a beteg, hogy ő gyógyszerellenes, de már annyira beteg, hogy nincs más választása.
Hirdetés
Nehéz emberekkel dolgozni?
Embere válogatja. Van akivel igen, és van akivel nem. Sajnos ez a típusú olvasottság, amiről az előbb is beszéltem, nem segít.
Én azt képviselem, amit szakmailag jónak látok. Nem érzem azt, hogy indokolatlanul bárkinek bármilyen gyógyszert oda kellene adnom, akár recept nélkül, azért mert ő szépen kéri. Úgy érzem, ha leminősíteném magam egy egyszerű eladónak, és ezáltal lenne 1-2000 lejjel több bevételem, nem érezném jól magamat.
Mit szeretsz ebben a legjobban?
Mindig vannak kihívások, azt nagyon szeretem. Az visz a legjobban előre, amikor van egy helyzet: egy adott ember, egy adott betegséggel például, és mellette vagy tíz féle allergiával, és akkor kell keresni neki egy fájdalomcsillapítót is. Az ilyen helyzetekből adódó megoldások nagyon megmaradnak és ez egyfajta fejlődés, ismerettágítás is, mert ha legközelebb érkezik egy hasonló beteg akkor már egyből tudom a választ. Az ilyen tanácsokért általában hálásak is nagyon az emberek.
Nem csak a falubeliek életében látom, hogy jó, hogy itt van ez a patika, hanem az itt elő kisebbség életében is, egy nagy ugrást jelent, hiszen ez által jobban tudtuk, tudjuk őket az egészséges életre, a normához közeli életre nevelni.
Teljesen új arculatot kapott az elmúlt hónapokban a patika, ez köszönhető a 10 éves évfordulónak?
Igen, teljes mértékben. Ezt már rég terveztük a férjemmel, Leventével, aki egyébként mindenben a segítőtársam és a háttérben ő is kiveszi a részét a patika körüli feladatokból, hogy jó lenne, valami újítás a gyógyszertárban. Ezért most erre az évfordulóra egy kis átalakuláson ment keresztül, megújult a kiszolgáló rész, padlót cseréltünk, meszeltünk és teljesen új bútorzatunk lett. Próbáltunk egy kicsit szebb arculatot kialakítani, hiszen a faluban is épül, szépül minden és lépést kell tartanunk, meg természetesen ennek már nagy szükségét láttuk. De minden nem lett készen, mert tervezek még egy kis játszósarkot is gyerekeknek.
Hirdetés
Melyek a további terveid, céljaid?
Bővítést, abban az értelemben, hogy más falvakban is nyissak egy gyógyszertárat, azt nem szeretném. Ennyi év tapasztalat után annak a híve vagyok, hogy sokkal jobban tudok segíteni, tanácsot adni, úgy, hogy ismerem a beteget, ismerem a betegeimet személyesebben.
A személyes kapcsolatban látom azt, hogy én többet tudok adni az embereknek.
Szerintem már az is sokkal fontosabb, hogy gyógyszerész van itt a gyógyszertárban, nem pedig egy asszisztens. Én fontosnak tartom azt, amikor valaki bejön a gyógyszertárba és kiszolgálja akkor legyen ott egy gyógyszerész.
Helyileg vannak terveim, ami magával hozza, hogy lehet kellene még egy kolléga. De ez persze, attól is függ, hogy ő mivel foglalkozna majd szívesen. Szeretnék idővel egy weboldalt, vagy facebook oldalt vagy online felületet is működtetni, valamilyen szinten. Illetve lenne arra is hely, hogy egy bio részleget is kialakítsunk, de ezt mindenképpen úgy, ha lenne egy kolléganőm, aki konkrétan csak ezzel foglalkozna, ezt intézné.
Hogy látod magad 5-10 év múlva?
Mindenképpen itt, Nagygalambfalván látom magam a családommal együtt. A gyógyszertárat már úgy alakítottam ki az elmúlt 10 évben, hogy számomra megfeleljen. Nagyon jó dinamikus faluban élünk, nem csak idősek, hanem fiatalok is lakják. Jól kialakult kapcsolatrendszerünk van már a doktornővel, ezért úgy érzem, hatékonyan tudunk együtt dolgozni, és segíteni az itt élőknek.
Írta és szerkesztette:
Kecseti Tímea és Szőke Zoltán
