A Nagygalambfalvi Ifjúsági Fúvószenekar megalakulásának története
A Nagygalambfalvi Ifjúsági Fúvószenekar megalakulásának története / Fotó: Mihálydeák Antal

Mindennek van egy története, így fontosnak tartottuk, hogy utána járjunk és bemutassuk a Nagygalambfalvi Ifjúsági Fúvószenekar sikeres megalakulását. Cikkünkben végigjárjuk az utat, aminek a végén egy harmincnégy tagú, fiatalokból álló, fúvószenekar koncertezik az olvasónak.


Elsőként a fúvószenekar létrejöttének megálmodóját, Gyerkó Levente polgármester urat kérdeztük.

Honnan jött az ötlet egy fúvószenekar megalakítására?

Több, mint 10 éven keresztül minden év februárjában, márciusában eljött az udvarhelyszéki fúvószenekar és a magyar kultúra napjára összeállított műsorukat előadták itt Galambfalván. Akkoriban Gergely János tanár úr volt a vezetője a fúvósoknak és minden egyes alkalommal teltház volt. János bácsi araszolgatott a nyugdíj felé, beszéltük, hogy jó lenne egy fúvós zenekart alapítsunk Galambfalván, de konkrét lépéseket nem sikerült megtenni.

Ha jól emlékszem a legutolsó fúvós fellépés mikor volt itt a faluban akkor beszélgettünk Deák Szabolccsal, Nagy Leventével és György Sándorral az alsóboldogfalvi zenetanárral, hogy jó lenne ha itt Galambfalván is eltudnánk indítani egy fúvószenekart. Először György Sándor jött azzal az ötlettel, hogy jó lenne ha a Csíkszeredai Népiskola keretein belül eltudnánk indítani. Aztán beszéltünk a szülőkkel, ők készségesen álltak az ötlet mellé és bevállalták egy jó páran, hogy taníttatni, támogatni fogják gyermekeiket mindenben.

Mikor kezdődött el a hangszeres oktatás?

Végül 2018. szeptemberétől kezdődött el itt az oktatás az iskolában, összesen 15 gyerek maradt az induló csapatból. Ha jól emlékszem következő évben karácsonykor már elő is adtak egy darabocskát.

Két évre rá, még egy felhívást intéztek a zenetanárok, aztán végül nem György Sándor került ide, hanem Deák Szabolcs és Nagy Levente, aki a keresztúri Polgári Fúvószenekar vezetője. Annyira jól sikerült ez az első három év, hogy a második csoport amikor indult, jelentkezett még 19 gyermek. Így összesen jelenleg 34-en járnak hangszeroktatásra a községből.

Ha jól tudom, a gyerekek egy fúvóstáborban is részt vehettek a tavaly nyáron…

Tavaly augusztusban, megtudtunk szervezni egy fúvóstábort. Azelőtt két évvel voltak a gyerekeink egy fúvóstáborban Keresztúron, láttuk, hogy mit jelent az egy hét folyamatos tanulás és már akkor eldöntöttük, hogy fogunk szervezni Galambfalván is egy ilyen tábort.

Tehát, 2021. augusztusában került erre sor, ez volt a kolléganőnek, Katinak (Nagy Katalin szerk. megj.), az első ilyen rendezvénye, melyben részt vett. Támogatókon keresztül illetve öt külsős tanár segítségével, sikerült megszervezni a fúvóstábort a kisgalambfalvi sportcsarnokban, iskolában, valamint a művelődési házban, ahol egy héten keresztül foglalkoztak a gyerekekkel. Itt étkeztetést is tudtunk biztosítani, különböző programokon vettek részt, voltak önkénteseink is, akik végig segédkeztek a táborban. A hetet egy színvonalas előadással zárták a gyerekek, ami az embernek egy nagyon jó visszajelzés is volt. Annyira sikeres volt az a koncert, hogy azt beszéltük meg akkor Szabolccsal és Katival, nagyon fontos lenne, hogy ezt folytassuk az elkövetkezendőkben is. Azt láttuk, van értelme ennek, hogy foglalkozzunk velük.

Melyek a további tervek?

Az a tervünk, hogy egy egyesületet szeretnénk bejegyeztetni, ami alapján fogjuk működtetni ezt a zenekart és odáig is eljutottunk, augusztustól mostanáig, hogy sikerült a nagyoknak egyenruhát készíttetnünk, az egyházzal közösen. Az egyház leadott egy pályázatot a Leadernek, ahonnan a hangszerek egyik részét megtudtuk vásárolni és a másik részét pedig a tavalyi év végén, megtudtuk mi, az önkormányzat, vásárolni. Tehát a hangszerek valamint az új egyenruha is teljes mértékben a Nagygalambfalviaké. Nem felejtjük el a támogatókat sem, hiszen nagyon jól jött, jól esett az a tizen ezer lej a táboroztatásukra.

Mindamellett, láttuk már Kisgalambfalván, hogy mit jelent egy szülőnek, nagyszülőnek, mikor a gyermeke fellép a színpadra, milyen nagy öröm, milyen nagy boldogság. Ezért megszerveztünk január 8-ra egy ünnepi előadást, összekötve a rendruhák és a hangszerek átadásával. Szintén egy sikeres, nívós előadás és program valósult meg, tehát mindenképpen szeretnénk a fúvósokat tovább támogatni.

Legközelebb márciusban lenne a következő fellépésük, úgy képzeltük, hogy ha lehetséges, majd Nők napja alkalmából lépnének fel. Nagyon-nagyon szeretnénk, ha május elsején lenne egy felvonulásuk, amit úgy képzelek el, mint Keresztúron, hogy autóval körbe vinni a fúvósokat, és minden utcasarkon előadnának egy darabot. Továbbá egy meglepetés hetet is szerveztünk a számukra, június 24-július 1. között lesz egy ötven személyes magyarországi kirándulás egy táborba, Szatmárcsekére, Kölcseynek a szülőfalujába. A tábor Czapp József református lelkész jóvoltából jöhet létre. Ez lenne az idei tábor a fúvósok számára, és fogunk, fognak oda hívni megint külsős zenetanárokat, akik egy héten keresztül fogják őket tanítani, tehát a szórakozás mellett majd tanulni is fognak.

A fúvósok félévi programja egyelőre így néz ki, a mi részünkről az egyesületet igyekszünk létrehozni, illetve tovább is támogatni fogjuk őket a református egyházzal közösen, ugyanakkor bízunk benne, hogy a külsős támogatókra is számíthatunk majd a továbbiakban, hiszen nélkülük nem tartanánk itt.


Megkértük a zenetanárokat is, hogy meséljenek nekünk az emlékeikről, élményeikről és a zenekarról.

A kezdetektől fogva részese a galambfalvi fúvószenekar megalakulásának. Miként emlékszik vissza a kezdetekre? Hogy indult el a zenekar?

Nagy Levente karnagy: A kezdetek kezdetén amikor a gyerekek toborzása történt, én úgymond még „nem voltam a képben”, de amint ősszel elindult a hangszeroktatás, a Vámszer Géza Művészeti Népiskola keretén belül, én is csatlakoztam a csapathoz, mint rézfúvós és dob tanár. Ennek már negyedik iskolai éve. A kezdetben egy csapat lelkes gyereket láttam, akik igazából furán nézegették a hangszereket, de annál lelkesebben kezdték el tanulni azok csínját-bínját. 

A lelkes és szorgalmas gyakorlásnak hamar meglett az eredménye. Ha jól emlékszem, a második évben már eljátszották március 15-én a Gábor Áron rézágyúja című magyar népdalt, ami úgy gondolom, hogy hatalmas teljesítmény ilyen rövid idő alatt. 

Azt hiszem ez volt az út kezdete, ami elvezette őket ahhoz, hogy zenekarrá formálódjon a kis csapat, és hogy a jövőben sok szép élményben lehessen részük, részünk.

Mi jellemzi a galambfalvi gyerekeket?

Nagy Levente karnagy: A legfontosabb jellemzője a csapatnak az összetartás és a szorgos, kitartó munka. Ennek köszönhetően tudtak ilyen rövid idő alatt zenekarrá formálódni, mert bizony aki játszott már fúvós, vagy ütőhangszeren az tudja, hogy igazából a négy év az nagyon rövid idő, sokan ennyi idő alatt még hangszeren sem tudnak megtanulni játszani, nem hogy azzal zenekarban játszanak.

Hatékonyan megy a közös munka a gyerekekkel?

Nagy Levente karnagy: Szerintem nagyon jól halad a csapat, ennek köszönhetően egy élmény velük dolgozni. Mindig szívesen jövünk ide Nagygalambfalvára, én is és a kollégám is, akivel közösen dolgozunk azért, hogy a zenekar egyre jobban, szebben szóljon, ezáltal örömet szerezve magunknak, a zenekarnak, és a kedves közönségnek egyaránt.

Deák Szabolcs karmester, hangszeroktató
Deák Szabolcs karmester, hangszeroktató / Fotó: Mihálydeák Antal

Hogyan került ide, Nagygalambfalvára? Mikor kapcsolódott be a zenekar életébe?

Deák Szabolcs karmester, hangszeroktató: Gyerkó Levente polgármester megkeresésének eleget téve, mivel a községben elszeretett volna indítani egy fúvós oktatást, majd egy fúvószenekart. Elmondása szerint egy régi álma volt. 2017-ben bementünk az iskolába és 17 lelkes diákkal elkezdtük a hangszeroktatást a Vámszer Géza Művészeti Népiskola keretén belül Nagy Levente kollégámmal. A cél egy zenekar létrehozása volt, amihez minden segítséget megkaptunk a nagygalambfalvi iskolától, mivel termet biztosítottak számunkra, valamint fénymásolási lehetőséget. Kezdetben a hangszereket Sándor Árpádtól, a csíkszentsimoni fúvószenekar karnagyától, valamint a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar 1895-től kaptuk kölcsön.

Milyen rendszerességgel zajlik a hangszeroktatás illetve a zeneelmélet?

Deák Szabolcs karmester, hangszeroktató: A gyerekek heti rendszerességgel hangszeroktatásban részesültek, amiben volt egy hangszeróra és egy zeneelmélet óra. Az elején, ugyebár unalmas ameddig nem tudunk egy kis népdalt eljátszani. Mindig azt mondtam: kitartás és gyakorlás annak a kulcsa hogy haladjunk. Eleinte kisebb darabokat játszottunk egy-egy iskolai műsor keretein belül, majd egyházi ünnepélyek keretein belül.

Milyen hangszereken tanulnak a gyerekek? 

Deák Szabolcs karmester, hangszeroktató: Kezdetben klarinét, trombita, szaxofon, harsona, tenorkürt és tuba hangszeroktatás volt. 2020-ban egy újabb csoportot indítottunk, ahol 19 új diák jelentkezett. Próbáltuk színesebbé tenni és vonzóbbá, ezért úgy döntöttünk, hogy újabb hangszerekkel bővítjük a skálát, elkezdtük a dob oktatást, mivel zenekar dob nélkül nem működik (azt szokták mondani a dobos nem zenész) és fuvola oktatást, amihez Lőrincz Annamária tanárnénit kértük fel.

Hogy látja, miként alakul a zenekar élete? 

Deák Szabolcs karmester, hangszeroktató: Nagy örömmel tölt el az, hogy a nagyok, vagyis a jelenlegi zenekar tagjai számára zenekarba járni vagy órára járni nem egy megerőltető dolog. Szívesen, nagy szeretettel jönnek, mert szeretik, és ilyenkor érzem azt, hogy a munkánknak van gyümölcse, mivel nem teher számukra hanem kikapcsolódás. Hétvégente több alkalommal is volt rá példa, hogy a zenekaros csoportba kiírták: ki jön ma egyet fújni? Tehát zene iránti szeretetből bemennek és próbálnak saját magukra. Szereplés előtt heti két-három alkalommal is összehívhattam a csapatot, mert jöttek, és számukra is az a cél, mint számomra: érezzük jól magunkat és zenéljünk. Jelenleg majdnem teljesen saját hangszer állományunk van a Nagygalambfalvi Református Egyházközségnek és a Polgármesteri hivatalnak köszönhetően. Vannak olyan szülők, akik felvállalták és saját hangszert vásároltak, számomra is öröm az, amikor a szülő azt mondja, hogy ennél szebb ajándékot nem vehetett volna a gyerekének. Bízom benne, hogy tudjuk folytatni. A jelenlegi, úgymond „kicsik”, hamarosan beülnek a zenekarba, de újabb csoportot is szeretnénk indítani a jövőben, és nem titkolt cél, hogy minél több gyerek tanuljon meg valamilyen hangszeren és a község legyen büszke arra, hogy milyen kiemelkedő szintű zenekara van.

Nem maradtak taps nélkül
Nem maradtak taps nélkül / Fotó: Mihálydeák Antal

Végül megkérdeztünk néhány gyermeket, hogy milyen érzés a fúvószenekar tagja lennni:

Sándor Botond: Én tubán játszom, elég nehéz más hangszerekkel összetéveszteni, mivel méretéből adódóan kitűnik a többi közül. Amit tudni érdemes, hogy ez a hangszer adja a zene egyik alapját ami a basszus. Nekem egy elég magasztos feladat és felemelő érzés a zenekar tagjának lenni. Próbáról-próbára látom a zenekar és a saját magam fejlődését is, és ez nagyon motivál. A zenekar egy nagyon összetartó közösség, és talán ez ami miatt szívesen járok.

Petre Krisztina: Egy fúvós hangszeren klarinéton játszom. Elsősorban egy kiemelkedő érzés, egy ilyen nagy létszámú zenekarban részt venni és részese lenni. Azért is járok szívesen, mert közel áll hozzám a zene, régebben is érdeklődtem a zene és a vele kapcsolatos dolgok iránt. Mivel ezt egy kikapcsolódásnak is lehet mondani, ezért szeretik sokan a könnyűzenéket vagy bármilyen indulóról legyen szó. Nem mindig könnyű, viszont ha a dolgok jó oldalát tekintjük akkor meg lehet csinálni, ez csupán hozzáállás kérdése.

Szakács Zalán: A lehető legjobb érzés és megtisztelő számomra, hogy a szülőfalum zenekarában játszhatok. Nagy löketet ad számomra az, hogy mennyire összetartó a közösség és mennyire élvezik ők is a hangszeres zenét. Azért járok szívesen hozzájuk, mert tehetségesek és látom, hogy nagy dolgokra képesek együtt. Szeretném őket segíteni, táplálni, hogy fennmaradjon ez a zenekar.

Ketesdi Richárd: Én trombitán játszok, és azért választottam ezt a hangszert, mert már kiskorom óta foglalkoztatott a trombita hangzása. Igaz, nagyon nehéz egy hangszer, de pont ezért szeretem mert amikor előveszem, hogy gyakoroljak, akkor mindig kihívás előtt állok. Nagyon jó érzés a nagygalambfalvi zenekar tagja lenni. Úgy érzem, hogy ez egy összetartó csapat. Mindig tudunk viccelődni vagy akár komoly dolgokat is megbeszélni illetve elmagyarázni valamit egymásnak. Én azért járok szívesen mert nekem ez a jövő, a hangszer, nagyon érdekel minden zenével kapcsolatos dolog. Sokéves munka után meglesz az eredménye és én kitartok mellette. Mivel zeneiskolába járok, ezért egy kicsit megnehezítette a zenekarba való részvételem, de igyekszek. 

Nagy Máté: Nagy Máté vagyok, dobon játszom a Nagygalambfalvi fúvószenekarban. Felemelő érzés a zenekar tagjának lenni. Szeretek csapatban dolgozni, kedvelem a társaságot, szeretem, hogy hétről hétre újabb és újabb zenekari dalokat tanulok meg. A tanárok vezetésével a zenekar igen komoly fejlődésen ment keresztül. A sok biztatás és a sok gyakorlás után mi is érezzük azt, hogy egyre jobban teljesítünk, és a műsoranyagunk is egyre gazdagabb. Szívesen részt veszek minden órán azért, hogy még jobban elsajátítsam a dobolás minden sajátosságát.

Szabó Botond: A galambfalvi fúvószenekarban dobon játszok. Nagyon jó érzés, mert a zenekarba dobolhatok a „nagyok” között. Azért járok szívesen mert amikor dobolok olyan jó érzés, kikapcsolódok.

Farkas István: Szaxofonon játszom. Nagyon jó, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, ahol hangszeren lehet játszani és fellépéseken részt venni. Azért járok szívesen, mert jó a társaság és azért is mert szeretek zenélni.

László Leila: Én dobolni tanulok, amit nagyon szeretek! Nagyon jól érzem magam a csoportban, szeretem a fellépéseket, a próbákat, a tanáraimat és a társaimat. Szeretem a zenét, imádok dobolni és örvendek, hogy ezt választottam. Mindig örömmel megyek, jó érzés, hogy egy zenekar tagja lehetek. Büszke vagyok az egyenruhánkra, ami nagyon szép!

Kecseti Tamás: Klarinéton játszok, nagyon jó érzés a zenekar tagja lenni. Azért járok szívesen, mert nagyon szeretek klarinétozni és jó együtt fújni a többi zenekari taggal.

Sipos Vivien: Három éve tanulok már klarinétozni. Nagyon jó érzés, hogy tagja lehetek egy zenekarnak,sok fellépéssel. Nagyon sok régi és modern zenéket is tanulunk. Mivel kiskoromban énekeltem, versenyekre is jártam, így közelebb állok a zenéhez. Nagyon remélem, hogy továbbra is sikeresek leszünk és még sok fellépésünk lesz. Szívesen járok zenekarba, mert nagyon jó a csapat, barátok, zenésztársak. Nagyon megható, hogy örömet és meglepetést tudok ezáltal szerezni a családomnak, falustársaimnak és mindenkinek, aki  meghallgatja és látja fejlődésünket minden fellépésünk során.

Most jöjjön néhány vélemény a legapróbbaktól is…

Major Márton (Édesanyja válaszolt megkeresésünkre):

Marci trombitán játszik, azért akart a fúvós zenekar tagja lenni, hogy megtanuljon  trombitálni! A kultúrotthoni szereplésükről, úgy jött haza, hogy még ekkora élményben nem volt része!

Farkas Mónika: Én fuvolán játszom és azért szeretek oda járni, mert jó a társaság illetve már régóta szeretnék a fúvószenekar tagja lenni. Nagyon jó érzés, nekem megtiszteltetés az, hogy oda járhatok, nagyon szeretem a fuvola hangját. Kellemes és kifinomult a hangzása.

Samu Boglárka (Édesanyja válaszolt megkeresésünkre):

Bogi klarinéton játszik. Azért szeretne a zenekar tagja lenni, hogy szépen tudjon a klarinéton játszani, és együtt szerepelni a töbiekkel a zenekarban.

Fazakas-Kányádi Fanni: Az én választott hangszerem a fuvola. Azért akartam a fúvós zenekar tagja lenni, mert kiskorom óta nagyon szeretem a zenét, és vágytam arra, hogy egy kedvelt dalt én is el tudjak játszani. Másrészt, jó érzés egy vidám közösségnek a tagja lenni.


A „kicsik“ előadása: Mennyben lakó én Istenem

🎺 A „kicsik“ előadása: Mennyben lakó én Istenem

Közzétette: Nagygalambfalvi Ifjúsági Fúvószenekar – 2022. január 11., kedd

Hargita induló

🎺 Hargita induló

Közzétette: Nagygalambfalvi Ifjúsági Fúvószenekar – 2022. január 8., szombat