Feleki Miklós színművész, a Nemzeti Színház tagja, az országos színész kormánytanács tiszteletbeli elnöke, a Ferenc József-rend lovagja, író, fordító.
1818. december 18-án született Nagygalambfalván. Apja Feleki András, anyja Petre Borbála. Tanulmányait a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte.
Életrajzírói szerint már 9 éves korában annyira vonzotta a színház, hogy azért, hogy egy vándortársulat előadását láthassa, elbújt a színpad alá, ahol az előadás előtt felfedezték, de egy „kegyes úr” kifizette a belépti díját. Így megnézhette az előadást.
Az eminens tanuló 1839-ben, szülei tiltakozása ellenére, akik papnak szánták, csatlakozott Szigetvári László társulatához. Első alkalommal Csíkszeredában lépett fel, Kisfaludy Ilka vagy Nándorfehérvár című darabjában Alexis szerepét játszotta. 1841-ben Pály Elek társulatával, amelynek később igazgatója (1844) lett, Bukarestbe utazott, ahol magyarul, románul, németül és franciául tartotta előadásokat. Hazatérve 1845-ben Máramarosszigeten összeházasodott a 14 éves Szákfi Amália színésznővel (utólag elváltak), akivel később Pesten lépett fel, hol a budai műkedvelő társulat előadásait is rendezte.
1848-ban beállt a honvédseregbe. Kolozsvár visszafoglalása után Bem napiparancsban előadások rendezésével bízta meg. A seregbe lépett színészeket is hasonlóan, paranccsal „toborozták”. Játszottak a fűtésgondokkal is küzdő színházban 1848-1849 telén. Előadták a Szökött katona, a Kétfejű sas halála című darabokat, március 15-én évfordulós ünnepséget rendeztek, majd április 21-én díszelőadást.
Közkatonaként Csányi László kormánybiztos Udvarhelyszékre küldte katonát toborozni, ebben is sikereket ért el. Két hét alatt egy zászlóaljnyi katonát toborzott. Második zászlóalját Nagyszebenbe vitte, ahol Bem tartózkodott. Bem főhadnagyi ranggal jutalmazta. Később a Nyugati- havasok elleni hadjáratban zászló aljat vezetett. Kisbánya bevétele után vitézségét a Honvéd című lap így jellemezte: „Feleki megmutatta, hogy Marsnak is vitéz fia”. A szabadságharc végére elérte a századosi rangot. Zsibón tette le a fegyvert. Ezután Nagybánya környékén, Kérőn rejtőzködik, de az év végén már társulatot szervezett bujdosó társaiból. Pestre, majd Bécsbe megy, ahol a német színművészetet tanulmányozza.
1852-ben a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1857-ig maradt. Majd Bécs, Prága, Drezda, Lipcse, Weimar, Gotha, Heidelberg, Baden-Baden és Strassburg színházai után Párizsban és Londonban gyűjt szakismereteket. Útinaplóját a Hölgyfutárban közölte.
1858-ban összeházasodik Munkácsi Flóra ünnepelt színésznővel és ismét a Nemzeti Színházhoz szerződik.
1860-ban beválasztották a főváros képviselőtestületébe. Pályája alatt több színdarabot írt és több mint 60 francia darabot fordított. Kisebb írásai a korabeli sajtóban jelentek meg.
1877. április 16-án ünnepelte pályája negyedszázados jubileumát. Pályáját, tehetségét a király is méltányolta, a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Ekkor feleségével meglátogatta szülőföldjét. Az eseményről a korabeli lapok is beszámoltak:
„Székelykeresztúrtól Udvarhelyre menve útba esik Nagygalambfalva, egyszerű, de szép fekvésű, s jó népű székely falu, hol Feleki született. Július 17-én alkonyat felé értek oda, s az éjt ott voltak töltendők Sebessy Albert vendégszerető házánál. De a falu népe, mely helysége szülöttére büszke, nagyszerű fogadást készített a művészpárnak, kik maguk részéről szintén némi emlékben akarták részesíteni a kis falut s református egyházát. A falu minden utcája tisztára söpörve, a házak ünnepi színben, a dombon álló templomhoz vezető kőlépcső zöld ágakkal s koszorúkkal díszítve, s a nép örege, apraja ünnepi ruhákba öltözve várt reájok. Amint a faluba beért, megkondult a harang, amint kálvinistáknál a püspököt szokás fogadni. A nép éljenzéssel, a leányok virágfüzérekkel, a lelkész csínos beszéddel üdvözölte, amit Feleki meghatottan viszonzott. Erre abba a házba kísérték, hol Feleki született, s mely szerény hajléka volt. Itt új üdvözletek után átadták a helység lelkészének a helybeli templom számára hozott értékes ajándékokat: egy aranyos szegélyű, szép kötésű nagy bibliát, egy gazdagon aranyozott úrvacsorai kelyhet arany fedővel és ezüst tálcával, egy Felekiné által sajátkezűleg hímzett damaszt asztalterítőt és egy igen díszes párkányhímzést a szószékre, mikért a lelkész egyháza nevében meleg köszönetet mondott. A művészházaspár másnap utazott tovább Udvarhelyre, hol néhány vendégszereppel ragadta el a lelkesülni tudó közönséget” és ahol díszpolgári oklevelet kapott.
Nyugdíjazásakor – a nemzet szolgálatában szerzett érdemeiért – a „színészek pápájának” és leszármazottainak a király címeres nemeslevelet adományozott.
1902-ben bekövetkezett halálakor az egész nemzet gyászolta a színészt, aki egykor így kiáltott fel:
„Játszottam a szépet, játszottam az igazat! Emeltem az ember lelkét! Magyaráztam a lángész nagyságát!”
Temetésekor szülőfaluja elhatározta, hogy emléktáblát állít. Ennek érdekében, a pénz összegyűjtésére mozgalom indult. Az emléktábla leleplezését halálának százéves évfordulójára, 1903. március 16-ra tervezték.
Írta: Zepeczaner Jenő
