Vannak, akik rózsaszín ködben látják a világot, de mai riportalanyunkra ez nem érvényes. Nála inkább a lila és annak különböző árnyalatai dominálnak.
Ahogy betoppantunk egy szép, napsütéses nyári délelőtt a Kisgalambfalván elő Miklósi Ildikóhoz, úgy tárult fel előttünk apránként, az a levendulás szín, virág, illat harmónia, amiben élnek. Csupán néhány éve foglalkozik, hobbijaként a levendula termesztésével, de első pillantásra az ember azt hiheti, hogy már hosszú időkre visszanyúló barátság van köztük. Az elmúlt években a Miklósi porta szinte minden zegzugára rányomta a bélyegét ez az apró kis lila virág. Az idáig vezető útról mesél most nekünk. Gyertek, ismerjétek meg velünk Miklósi Ildikót és az a ő levendulás birodalmát.
Hol született, hol végezte tanulmányait?
Nagygalambfalván születtem, ide is jártam általános iskolába. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen folytattam a jelenlegi Kós Károly Szakközépiskolában. Ezt követően több tanfolyamot is elvégeztem, illetve az aradi Vasile Goldiş egyetem közgazdaság-marketing szakának látogatója voltam. Három éve pedig elvégeztem egy ugyancsak három éves gyógyszerészeti technikumot.
Hogy került Kisgalambfalvára? Lát némi különbséget a két falu között?
1988-ban jöttem férjhez Kisgalambfalvára. A szülőfalum ugye Nagygalambfalva, azt is nagyon szeretem, de Kisgalambfalvát is megszerettem az elmúlt harminchárom év alatt. Ahány ház, annyi szokás, azt mondják. Ez esetben a falvakra is érvényes, ahány falu annyi szokás. Hiába vannak egymás mellett és egy községbe tartoznak, teljesen más beállítottságú a két település. Nagygalambfalván jellemzőek voltak a nagyobb családok, itt pedig, az idősebb korosztálynál, gyakoribbak voltak az egy gyermekes családok. Itt az építkezési stílus jegyekben is látható egy kissé zártabb jelleg. Nagygalambfalva egy kívülálló számára nyitottabb közösségnek tűnik sok szempontból, ha szabad így fogalmaznom. Viszont mindkét település melegszívű, jóravaló, nagyszerű, kedves emberek lakják. Mindkét településnek meg van az erőssége és együtt, egymást kiegészítve egy példa értékű erős községet alkotnak, melyre büszkék lehetünk.
Tanulmányai után, hogyan alakult tovább az élete?
Tanulmányaim után, először egy rövid időt a Matrica gyárban töltöttem el. Utána a termelőszövetkezetnél voltam farm könyvelő Nagygalambfalván, aztán amikor szétvált a gazdaság, akkor itt lettem könyvelő Kisgalambfalván. Majd szülési szabadságon voltam, annak lejártával együtt megszűnt a termelőszövetkezet is. Így a székelykeresztúri Kereskedelmi Bankba helyezkedtem el, azután újra hazajöttem dolkozni Kisgalambfalvára a Harghita Holding céghez, onnan kerültem Nagygalambfalvára, ahol alpolgármester voltam négy évig. A község szétválásánál “bábáskodtunk”, 2004 tavaszán történt a két Galambfalva Bögöz községtől való leválása. Azóta pedig a közigazgatásban dolgozom.
Honnan jött a levendula termesztés ötlete?
A levendula termesztés ötlete úgy kezdődött, hogy megvásároltunk egy kis kertet a templommal szemben, egy idős rokon nénitől. Apai és anyai ágon visszamenőleg kisgalambfalvi gyökereim vannak, amit a néni tudott és számon is tartott. Az idős hölgynek egyetlen kívánsága volt, hogy a kis telkét, rokonságban tudja tovább adni, mivel tudta, hogy gyerekei, unokái már nem fognak ide visszajönni. Eladta nekünk egy jelképes áron. Mivel a központban volt, és mi munkába is jártunk, nagyon nehéz volt ott olyat termeszteni, amit becsülettel mindig rendben is tudtunk tartani.
Innen kezdtem el gondolkodni, hogy mit lehetne itt termeszteni, ami egy kicsit újszerű, innovatív, nem szokványos és mivel a központban van, még mutatós is.
Nagytatám Nagygalambfalván piócás ember volt, a Rák tavából gyűjtötte a piócákat. Mi gyerekek, rengeteget jártunk salátát szedni Várfelébe, vagy piócát gyűjteni. A vallásórák keretén belül pedig sokat jártunk az akkori tiszteletes úrral gyógynövényeket gyűjteni. Abban az időben még nem volt se internet, se telefon, televizió sem nagyon került, ezért több időnk jutott gyerekként a természetben lenni. Ez a természethez közeli vonzalom már akkor belém égett.
Édesanyám sajnos az utóbbi időben lebetegedett, ezért is éreztem úgy, hogy megérettünk egy életstílus váltásra. A közigazgatásból is szerettem volna egy kicsit elvonulni, kikapcsolódni. Nem titkolt szándékom volt az is, hogy ki akartam magam próbálni valami teljesen másban. Így az internetet bújva kutakodtam bő két éven keresztül, hogy melyik növényt tudnánk itt termeszteni.
Én a levendulát addig nem is láttam, csak képen. Aztán eszembe jutott, hogy a hollandok hoztak ide a tiszteletes asszonyhoz egy-két tövet, az amikor kezdett szépen virágozni, na akkor jöttem rá, hogy ez a levendula.
2014-ben döntöttem úgy, hosszas keresgélés, utánaolvasás után, hogy a kertbe olyan gyógynövényt fogok termeszteni, ami hasznos lesz. Akkor azt olvastam, hogy könnyű lesz vele a munka és könnyen kezelhető. Az első hatszáz tövet Csekefalváról és Kolozsvárról vettem. A másik évben, kint a határon egy huszonhat áras területet telepítettem be, nagyon szép volt, de az utóbbi évek esőzése sajnos azt tönkretette.
Miért folytatta a termesztést? Mi volt a cél?
Szerettem volna valami innovatív dologgal foglalkozni a szabadidőmben, amit szeretek. Ezért folytattam mindenkáppen, utánaolvastam, hogy mennyi idő mire kivirágzik és mire használható fel. Az első évben egy kicsit el voltam szomorodva, mert ilyen kis vékony szürke ágacskák voltak. Szinte üres sorokat kapálgattam. Közben minden járókelő érdeklődött, hogy mi lesz ebből? Ezért nagyon nehezen ment a munka, legtöbbször kénytelen voltam háttal kapálni az útnak, mert hanem nem haladtam a munkámmal.
Az elolvasott szakirodalomból tudtam, hogy ennek majd rengeteg virága lesz. Második évben ezért pályázatot tettünk le, közösen a csekefalvi Tiszteletes Asszonnyal, Moldován Szeredai Noémivel, Hargita Megye Tanácsánál a Vidékfejlesztési Egyesületnél egy virág lepárlóra. Már akkor tudtam, hogy a nagy mennyiségű friss virággal nem fogok tudni mit kezdeni, nem fogom tudni hol tárolni. A lepárlás pedig egy másik dimenziót fog megnyitni, hiszen több mindenre lehet majd felhasználni és ezáltal értékesíteni is több formában lehet.
Ami egy nagyon szép dolog még ebben, hogy nem csak a csekefalvi Tiszteletes Asszonnyal, hanem környék összes levendula termesztőjével, nagyon jó kapcsolatot ápolunk, és próbáljuk segíteni egymást.
Milyen levendulás termékeket készít?
Az első években csak csokrokat készítettem. A lepárlás után kezdtünk el levendula vizet és olajat készíteni, illetve levendula zsákocskákat, párnácskákat varrtam. Az Erdélyi Gyógynövénykert munkatársaival szappant is szoktunk készíteni. Mindent sajnos egyedül én sem tudok, mert ez ugye a kiegészítő hobbitevékenységem. Az élet folyamán pedig megtapasztaltam azt, hogy egyszerre több lábon állni jó, de nagyon nehéz, mert ahhoz több kéz is kellene.
A családja, hogy fogadta ezt új hobbit?
Nagyon munkás növény, rengeteget kell vele dolgozni mindannyiunknak. Egyszer egy újságíró is megkérdezte, hogy én mit vártam el a virágtól. Arra azt feleltem, hogy ezen még nem is gondolkodtam, mert egyelőre csak a virág vár el tőlem. Közös egymásra találás volt a levendulával ez, ami most van. Szeretettel gondoztam és gondozom a mai napig, de ez inkább egy közös együttműködés a virággal. Ami természetesen a családom segítsége nélkül nem sikerült volna. Nagyon sok idő, utánajárás volt, míg megtaláltuk a megfelelő flakont, címkét. A lányom Londonból segített a dizájnban. A férjem és a fiam pedig mindenben nagyon szívesen segítenek, amiben csak tudnak.
A falubeliek érdeklődtek a termékek iránt?
Igen, nagyon kíváncsiak voltak. Az első években kíváncsiságból vásároltak, utána pedig tudatosan jöttek, ezért vagy azért a termékért.
Mit szeret ebben a legjobban?
Én úgy gondoltam el, hogy közigazgatási munkám mellett majd el tudok vonulni, kis terápiás megoldásként képzeltem el. Aztán azt tapasztaltam, hogy a levendula teljesen más oldalról nyitotta meg körülöttem a világot. Rengeteg barátság, ismeretség szövődött a növény kapcsán. Jó útlevél is, mivel ahhoz, hogy megtudjak bármit is róla, elég sokat utaztam miatta, hogy minél többet dolgot megtapasztaljak, megtudjak. Az egészséges életmód felé is terel, mert amikor édesanyám lebetegedett, akkor tudatosult bennem, hogy nem mindegy, mit teszünk magunkra, mit eszünk, vagy milyen dolgokat használunk. Ahogy fejlődött ez a kis vállalkozás, rengeteg érdeklődő jött, és láttam, hogy motivál embereket, bátorságot ad. Teljesen megváltoztatta az életszemléletemet, ezt szeretem benne a legjobban.
Miért foglalkoznak manapság ilyen sokan gyógynövényekkel? Mit gondol, miért lett ennyire népszerű a levendula?
Manapság a gyógynövények és az aromanövények mondhatni reneszánszukat élik. A levendulára és általában a gyógynövényekre jellemző az a különlegesség, hogy kicsi termetük ellenére képesek akár az egész immunrendszerünket megvédeni. Az emberekben kezd megérni az gondolat, hogy kicsit visszamenjenek a természethez vagy, hogy nem jó elszakadni a természettől.
Jövedelmező hobbinak számít a levendula termesztés?
Kifizetődő hobbi, bár igazán nem kalkuláltam, mert rengeteget elajándékozok én is. Úgy vagyok vele, hogy amit belefektettem, az ha visszajön, az már jó. Mert az idefele vezető út, az a szép. Minden évben szép az, amíg eléred a virágzást, a szüretet, a lepárlást. Amikor itt lepárlunk, belengi az egész utcát a levendula illat. Nekem nem a jövedelemszerzés volt a célom.
Úgy gondolom, hogy az egész gyógynövényes-levendulás utam célja az, hogy inkább egyfajta kapcsolattartó lettem. Egyesületeket hoztunk létre, hogy könnyebben tudjunk előre lépni, több mindenben. Az értékesítésnél a törvénykezési háttér módosítást tudjuk eszközölni. A kapcsolattartás, a gyógynövényes szakma és vezetés között, ez is úgy bekerült a szerepek közé.
Köszönettel tartozom továbbá a különböző szakmai szervezeteknek, egyesületeknek és alapítványoknak, hiszen az ő pártfogásuk és támogatásuk nélkül minden kistermelői törekvésünk célját vesztette volna.
Mi az ami napról napra motiválja?
Megérik az ember arra, hogy tudja ezt értékelni. Úgy látszik ebben a korban jött el az ideje ennek, hogy belevágjak, nekem is elégtételt adjon ez a tevékenység. A gyerekeim kirepültek, most már unokám is van és úgy gondoltam, hogy a plusz időmet így fogom tudni hasznosan értékesíteni. Képes voltam ezt elérni, megvalósítani, ami bizonyítja, hogy kitartó munkával az ember megvalósíthatja az álmait, kortól függetlenül. De bízom benne, hogy a példámon keresztül másokat is bátorítani tudok, hogy amit szeretnének azt el tudják érni, mindegy hány évesek.
A pandémia azért sok mindent átírt az emberek életében. Azt tapasztaltam, nagyobb ismeretségi körben, hogy sokan rájöttek arra, hogy életmódbeli változtatás kell. Abban az időszakban jobban is mentek a termékek, többen érdeklődtek.
Korábban jártam piacra is, évente egy két alkalommal, szintén nem az eladás miatt, hanem ott is rengeteg barátság született. Úgy gondolom, attól hiteles egy kézműves termék, hogyha találkozol azzal aki előállítja, elkészíti azt az adott terméket, és ezáltal egy bizalmi termék lesz ebből.
Közösségépítő szerepe is van, mert ha elhívtak egy falunapra foglalkozást tartani, a gyerekek nagyon fogékonyak voltak és szívesen foglalkoztak egy fürdősó elkészítésével. Meg egyszerűen az illatokkal, gyógynövény felismeréssel, hogy úgy láttam ebben a korban kell őket rávezetni, hogy a gyógynövények mennyire fontosak.
A különböző szakmai szervezetek, egyesületek és alapítványok pártfogása és támogatása nélkül a kistermelői törekvések céljukat vesztenék.
Hogyan képzeli el a levendulás jövőjét?
Bár ezt így tudjam tovább folytatni, addig amíg dolgozom. Idővel lehetőség es igény szerint szeretném majd bővíteni a tevékenységemet. Workshopokat, nyílt napokat tartani, családias légkörben. Azt látom, hogy kisebb körben tudom igazán átadni ennek a szeretetét, és úgy tudok minőségi időt eltölteni, azzal aki ide látogat.
Gondolta volna, hogy idővel ez a gyógynövény így körül fogja fonni az életüket?
Nem gondoltam, de évről évre egyre jobban alakult a kapcsolatom a növénnyel. Egyik helyzet adta a másikat, napról napra újabb lehetőségeket hozott. Sorra nyitott meg új kapukat az életemben, ilyenkor az ember egy kicsit megnyugszik, belesimul a sorsba és azt érzi, hogy biztosan jó úton jár.
Írta és szerkesztette:
Kecseti Tímea és Szőke Zoltán
Galéria:
