Albert Szabolcs patkolókovács: : “Ezt a mesterséget nem lehet kitanulni, hiszen folyamatosan tanul az ember.”
Albert Szabolcs patkolókovács: : “Ezt a mesterséget nem lehet kitanulni, hiszen folyamatosan tanul az ember.” / Fotó: Szőke Zoltán
Hirdetés

Az Itt tartok most című rovatunkban, Galambfalva község talpraesett, vállalkozókedvű személyeit szólaltatjuk meg. Negyedik riportalanyunk, egy patkolókovács, Albert Szabolcs, akivel eme ősi mesterség nehézségeiről, jövőjéről és az ember-állat kapcsolat fontosságáról beszélgettünk.


Mesélj egy kicsit magadról! Hol születtél, milyen iskolákba jártál?

Itt születtem Nagygalambfalván és itt is jártam általános iskolába. Majd Székelyudvarhelyen folytattam a tanulmányaimat a Kós Károly Szakközépiskola kereskedelmi szakán. Akkoriban nem volt más szak ami megtetszett volna, ezért döntöttem a kereskedelem mellett.

Milyen utat álmodtál meg magadnak ifjúkorodban?

Sok volt. Kiskorom óta nagyon szerettem az állatokat, nagyon szerettem velük foglalkozni. Itthon is voltak mindig állataink. Ez volt az egyik. A másik pedig, az, hogy Édesapánktól valamikor átvegyem az örökséget, a kovács szakmát.

Hirdetés

Mivel töltöd a “ráérőidődet” a legszívesebben?

Ez a szabadidő olyan dolog, hogy kevés van belőle, főleg azoknak akik állattartással is foglalkoznak. Mi is tartunk állatokat a bátyámmal, ezért mondhatni két munkahelyem van, mert a napomat ez teljesen kitölti. Vannak teheneink, juhaink és disznóink is.

Hol botlottál bele először a patkolókovács szakmába? Hogy tanultad ki ezt a szakmát?

Édesapánk ezzel foglalkozott, úgyhogy egészen kicsi koromtól lehetőségem nyílt itthon megismerkedni a szakmával. Fiatalkoromban segítettem neki a patkókészítésnél, amiben csak tudtam. Aztán én is nekifogtam egyedül, na onnan kezdődött az igazi tanulás. Addig csak láttam nagyjából, hogy kell, de az nem ugyanolyan, mint amikor gyakorlatban csinálod. Ezt a szakmát nem lehet kitanulni, hiszen folyamatosan tanul az ember, napról napra.

Van egy gyerekkori emlékem is, nagyjából négy éves lehettem, amikor Édesapám a műhelyben éppen egy fejszén dolgozott, és én szembe futottam vele, aminek meg is van a nyoma a szemhéjamon. Akkor még itt volt a műhely az udvaron, a kazánház helyett, egy kis faműhely. Este volt már, Édesapám kért menjek most már be, hadd végezze a dolgát, mert baj lesz, de én akkor is ott tébláboltam, figuráztam körülötte és meg is történt a baj. Mindketten megijedtünk akkor nagyon. Én bőgtem azért mert fájt, ő bőgött azért mert azt hitte, hogy kivágta a szememet.

Hirdetés

Hogy láttad annak idején ezt a mesterséget, el lehet éldegélni majd belőle? Mi nyűgözött le benne?

Fiatalabb koromban szépnek és nehéznek láttam ezt a szakmát. Ami miatt megtetszett, ami megfogott, az főleg az állatok miatt volt, hogy lovak közelében lehetsz vagy lovakkal dolgozol.

Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy egyedül is képes leszel lovat patkolni?

Amikor meg kellett a saját lovunkat patkolni és nem volt aki megcsinálja. A testvéremmel, Attilával, két napon át vasaltunk. Én mondtam neki, valahogy kezdjük el, lesz ami lesz, mert nagy szégyen lenne valahova elvinni. Onnantól kezdtem el próbálkozni, és biztattak sokan, hogy neki kell fogni mert idővel jó lesz, megtanulod, belejössz. És így kerültünk ide.

Jól tudom, hogy a patkón kívül egyéb tárgyakat, eszközöket is kovácsolsz?

Próbálkoztam fejszével, mészárosbárddal. Ha valahova, valakinek kell valami apróság, ilyen kovácsolt dolog, azt is szívesen elkészítem. Szeretni szeretem ezeket is, de például a fejszénél még sokat kell gyakorolnom, hogy jobb legyen, mert annak az edzése kicsit nehezebb. Láttam, hogy Édesapám miként csinálja, berakta a tűzbe, majd kivette, de ugye megvan, hogy milyen anyagot milyen fokon kell hevitsél, illetve vissza hűtsél. Szemmel látja ezt már, amikor annyira benne van az ember a gyakorlatban, de te nem látod. Télen amikor több időm van, hosszabbak az esték, akkor jut időm a gyakorlásra is, és szoktam próbálkozni ezekkel.

Hirdetés

Milyen nehézségekkel találkoztál eddig?

Lényegében nem egy egyszerű szakma ez. Minden nehéz. Volt olyan, hogy megrúgott a ló például. Kisebb-nagyobb műhelyi balesetek előfordulnak. Nehéz az állattal dolgozni, mert van belőle jámbor is és van belőle vad is. Folyamatosan kell figyeljél, mert nem tudhatod, hogy mikor lesz valami baj. Élő állattal dolgozol, ha valamilyét megsérted ő is érzi, ő is reagál.

Könnyen szót értesz a gazdákkal?

Az emberekkel nem nehéz egyáltalán, ha többen vannak és van társaság akkor jobban telik az idő, és gyorsabbnak tűnik a munka is.

Ha elakadsz vagy elbizonytalanodsz, akkor szoktál érdeklődni más kovácsoktól?

Ez egy olyan szakma, ahol folyamatosan tanul az ember, a saját hibáiból főleg. Látja, hogy mit kell másképp csináljon, hogy kell másképp csinálja, hogy jó legyen. Van három-négy szakmabeli, akitől kérdezni szoktam. Gyakran nézek videókat is, főleg a gyimesi kovács mesteremberek videóit, mert ők az egyik legjobbak ebben a szakmában.

Hirdetés

Mit szeretsz a legjobban a hivatásodban? 

Azt, amikor megvannak elégedve, megdicsérik a munkámat és visszajönnek. Szeretek patkót is csinálni, és igyekszem tartós munkát végezni. Annyira kialakult most már egy klienskör, hogy csak ők járnak és egyelőre ez még elég is.

Hogy látod, mennyire népszerű napjainkban a patkolókovács szakma?

Inkább az idősebb emberek foglalkozása ez az ősi mesterség, de ők kezdik félbehagyni, mert nehéz egy hivatás. A fiatalabbak meg inkább mennek külföldre, sok pénzt keresni, rövid idő alatt.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen az emberfia ha ezt a szakmát választja?

Egyszer a legfontosabb, hogy türelmesnek kell lenni, oda kell figyelni. Az óvatosság sem elhagyható, mert ugye élő állattal dolgozol. Ahová a szöget is ütöd az egy két centis elhalt körömrész. Ha egy millimétert vagy valamennyit arrébb csúszik, az a ló lábát már sérti, neki is fáj, ő is érzi. Meg is sántulhat, vagy bármilyen baleset történhet.

Ennyi idő után, már amikor a szöget ütöd akkor hallod a hangról, a kongásáról, hogy valami nem jó helyen van. Egy rossz ütés akár vészelyes is tud lenni, mert el is fertőződhet a seb.

Hirdetés

Van ennek a szakmának jövője?

Jövője van, mert ló eddig is volt és ezután is lesz és azt valaki megkell patkolja. Nálunk a faluban nincs más fiatal, aki ezzel foglalkozna, de más falvakban akad egy-kettő.

Naponta hány lovat vasalsz?

Napi kettő-három az bőségesen elég, mert más dolgom is van és ennyi fér bele az időmbe.

Mennyi ideig tart egy patkolás, illetve mennyi idő alatt készítesz el egy új patkót?

Ha tiszta új patkók vannak, és előre a patkók el vannak készítve, akkor egy óra vagy másfél óra alatt készen lehet lenni velük, ha a ló áll. Ha a régi patkókat kell visszatenni, akkor azokat még meg is kell javítani itt-ott, az még egy bő fél órát felvesz. Ez mindenképp egy nagyon időigényes munka, amíg a patkó megmelegedik, felsütődik, és amíg az lehűl, annak idő kell. Melegen visszahűteni nem lehet, mert akkor holnap-holnapután már el lesz törve a ló lábán a patkó. Persze a munka üteme függ a ló természetétől is, van amelyik hagyja magát és van amelyik elkapkodja a lábát. Olyankor be kell rakni az iskolába és akkor ott több idő elmegy, fel kell húzni mindegyik lábát, majd felkötni.

Ha csak patkót készítek, az tizenöt-húsz perc, ha be van melegedve a kohó. Általában egyszerre kettőt szoktam, mert többet még nem bír el a kezem. Amikor időm engedi, és nekilátok, elkészítek úgy tíz-húsz patkót is, hogy legyen készen amikor kell.

Hirdetés

A környéken nem nagyon zavarja a kovácsüllőd zenéje más kovácsok munkáját. Feltételezem, hogy messzebbről is jönnek hozzád “lópedikürre”?

Elsősorban a faluból. Aztán a környékről: Dobó, Vágás, Béta, Bögöz, Kányád, Derzs, Muzsna. Legmesszebbről pedig Erkedről jönnek, most már elég sokan.

Honnan szereznek tudomást rólad?

Hallják egymástól az emberek. Akinek megtetszik a munkám, megvan elégedve velem, az elmondja másnak is, és így egymásnak mondják az emberek. Akik pedig édesapámhoz jártak, azok már nagyjából mind visszajöttek hozzám.

Ebből jól meg lehet élni? Hogy tapasztalod?

Én azt tapasztalom, hogy ha az ember úgy csinálja, jól meg tud élni ebből. Most már ugye azért elég drága minden, úgy a vas, mint minden ami hozzá kell. A legnagyobb bajok a szénnel vannak. Meg is drágult és jó minőségűt is nehezen lehet kapni.

Hirdetés

Gondolkodtál-e azon, hogy külföldön is megpróbáld magad, mint sokan mások?

Én valahogy nem, soha nem tudtam elképzelni magamról, hogy elmenjek két-három hónapra. Nem vagyok az a típus. Nekem az is nehéz, hogy pár napot itthontól távol legyek. Mondjuk egyszer volt amikor készültem, de hívtak este, hogy reggel kell indulni, aztán így le is mondtam, úgyhogy ezzel nekem a külföldi kiruccanás le volt tudva. Jelenleg ha elmennék, akkor az lenne a baj, hogy két-három hónap után oda lenne az a kör, ami eddig kialakult. De most már nem is tervezek ilyesmit.

Fontosnak tartod, hogy a szülőfaludban dolgozz?

Igen, én szeretek itthon lenni. Itt születtem, itt nőttem fel és itt érzem itthon magam. Nem tudnám azt elképzelni, hogy elköltözzek valahová máshová, és ott éljek.

Mit üzennél a pályaválasztás előtt állóknak? Érdemes szakmát tanulni?

Szerintem megéri mesterséget tanulni, mert oda jutottunk, hogy egyre csak fogynak azok, akik ilyen régi mesterségeket visznek tovább.

Hirdetés

Milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően? Hogy szeretnéd látni magad évek múlva?

Szeretném, hogy legyen egy családom, és szeretném továbbra is folytatni a munkámat, amennyire lehet. Az állattartást is szeretném megtartani, amíg az egészségem bírja, mert az állattartás az olyan, hogy amíg van a földön ember az mindig kell egyék, az állatot el lehet adni, és az is hoz valamit.

Írta és szerkesztette:

Kecseti Tímea és Szőke Zoltán


További képekért tekintsd meg a galériát:


Készült egy bemutató videó is:

Hamarosan jön az ‘Itt tartok most’ rovatunk 4. része

❓🐴 Na kivel lesz a következő „Itt tartok most” interjú? ✅ A megfejtések jöhetnek kommentben! 😉

Közzétette: Galambfalva.info – 2022. március 12., szombat
Hirdetés