Annyi kedves szó, amennyinek tizedével is elégedettek lennénk idehaza

    0
    908
    Annyi kedves szó, amennyinek tizedével is elégedettek lennénk idehaza
    Annyi kedves szó, amennyinek tizedével is elégedettek lennénk idehaza / Fotók: Papp Róbert
    Hirdetés

    Egyszer egyik barátomnak beszéltem az álmaimról, amire azt felelte: Robi! Hidd el, ha valamit nagyon szeretnél, az teljesülni fog.

    Igaza volt. Amikor 2006-ban barátaimmal Erdélyben nyaraltunk, Nagygalambfalván áthaladva megkértem őket, keressük meg kedvenc költőm, Kányádi Sándor szülőházát. A ház előtti padon egy idős néni üldögélt. Mint kiderült, a költő nevelő anyja volt. Sándor bácsi holléte felől érdeklődtem. Azt mondta, a Hargitafürdőn lévő házában van. Ott sem bukkantam rá, ott azt mondták, Budapesten tartózkodik. Sajnos életében nem találkoztam vele, csak telefonon tudtunk beszélgetni. Lakcímét kértem el, mivel a megzenésített verseit szerettem volna neki elküldeni. Szülői házánál megfogadtam, még visszatérek.

    Szülői házánál megfogadtam, még visszatérek.
    Szülői házánál megfogadtam, még visszatérek.

    Egy éve tervezgettem fiammal, hogy idén nyáron, ha törik, ha szakad, egy hetet eltöltünk „Galambfalán”. (ott így mondják). Egyik barátunk közbenjárásával Sándor bácsi szülőházában kaptunk szállást. Sok emberrel találkoztunk, mivel első este félléptünk a falu határában rendezett sátortáborban egy gyermek műsorral, Kányádi Sándor megzenésített verseiből. Másnap a faluban már előre köszöntek nekünk.

    Sándor bácsi szülőházában kaptunk szállást
    Sándor bácsi szülőházában kaptunk szállást

    Hogy mit is kerestünk a faluban? Sok mindent olvastam kedvenc költőmről, de a gyerekkoráról csak igen keveset írtak. Szerettem volna a faluban kutatni e téma iránt, de hamar rá kellett jönnöm, csak igen kevés információt tudunk már szerezni. (ha élne, 94 esztendős lenne Sándor bácsi). Régi iskolatársai is csak néhány gondolatot tudtak már felidézni a régmúlt időkből.

    Hosszasan beszélgettünk a falu polgármesterével.
    Hosszasan beszélgettünk a falu polgármesterével.

    De miután hosszasan beszélgettünk a falu polgármesterével, lelkészével, iskolaigazgató nőjével, a vonatra siető kisfiúval és nénikéjével, a szakácsnőkkel, s idejüket az ivóban múlatókkal, elhatároztam, a falu életéről, mindennapjairól fogunk egy kisfilmet készíteni.

    Gyűltek a fotók százszámra, a videókból is több órányi anyagot sikerült rögzítenünk. Bejártuk a falu határát, beszélgettünk az emberekkel az utcán, a boltban, a kocsmában, a vonaton. Meg persze Róza nénivel, Sándor bácsi húgával és a rokonokkal.

    Róza nénivel, Sándor bácsi húgával
    Róza nénivel, Sándor bácsi húgával

    A Kányádi Sándor emlékház gondnoka, Emil bácsi apánk helyett apánk volt. Ha kellett, reggelire szalonnás rántottát, ebédre bárány tokányt készített nekünk, ha kellett, mesélt, csak mesélt Sándor bácsiról, ha kellett, jó tanácsokkal látott el minket, merre, kit keressünk, aki segíteni tud nekünk.

    A szülőház
    A szülőház

    Ültünk lovas szekéren, megkóstoltuk a bánatos leány kútjának kristálytiszta vizét. Hallgattunk eredeti galambfalvi népzenét hegedűn, megkóstoltuk a miccset és a zöldpaszuly levest.

    A Bánatos királylány csorgó
    A Bánatos királylány csorgó

    Szereztünk sok-sok élményt, tárgyi emléket. Magammal hozhattam Sándor bácsi szürke pulóverét, egy kis árvácskát Sándor bácsi sírjáról, két cserefa, fűzfa és rozmaring hajtást. De mi sem maradtunk adósok. Egy tucatnyi pingált fakanalat, riselt terítőt, verses kötetet osztottunk szét. Mosolyogtunk, ha valakinek könnybe lábadt a szeme a paprika pálinkánktól.

    A mi utcánk..
    A mi utcánk..

    Egy sor megzenésített verset játszottunk el az iskolaudvaron, az emlék kútnál az utcasarkon, vagy az emlékház udvarán. Bár a magasságtól egy kicsit szédelegve, de felmásztunk a Várféle tornyába, néztük a méretes aranyhalakat a tóban, s döcögtünk a falu határában közlekedő vonaton, amelyen mindenki magyarul beszélt a kalauzt leszámítva. Megtanultuk, mennyibe kerül a Hubertus, vagy az áfonya pálinka féldecije, a korsó Hargitha sör. Ezer ló közül is megismertük volna a Mackó nevű pacit, aki a fáradt estéken házhoz vitt minket vágtatva a domboldalon felfelé. Hét nap volt csak, de annyi élmény, amennyi itthon hét hónap alatt sem érne minket. Annyi mosoly, kedves szó, amennyinek tizedével is elégedettek lennénk idehaza. Álljon itt végül köszönetképpen egy vers és egy dal.

    Köszönünk mindent, Nagygalambfalva!

    Papp Róbert, Kalocsa

    2023. július 15.


    Közzétette: Papp Róbert – 2023. július 15., szombat

    AHOL MÉG A SÁR IS TISZTA

    SZÉKELYFÖLDÖN VAN EGY HELY, MIT

    ALIG JELEZ TÉRKÉP.

    TÜNDÉRORSZÁG SZÍVÉBEN, HOL

    OLY’ SZÍVESEN ÉLNÉK.

    SZŰK, KANYARGÓS, APRÓ UTCÁK

    SZELIK ÁT A FALUT.

    JÓ SZÓVAL FOGADJÁK MIND, KI

    ZÖRGETI A KAPUT.

    HEGYKOSZORÚ ÓVJA, VÉDI

    HÁZAIT A VÖLGYBEN.

    A HATÁRBAN SZÁZ KÉZ MUNKÁL,

    S MEG-MEGPIHEN KÖZBEN.

    NEM ÉLNEK ITT URAK, DÁMÁK,

    PUCCOS ÚRI NÉPEK,

    SZERETETBEN MÉGIS GAZDAG

    MINDEN ÁLDOTT LÉLEK.

    KINEK SZÍVÉT BÁNAT GYÖTRI,

    ÓDON TEMPLOM VÁRJA.

    BÁRKI ELŐTT TÁRVA-NYITVA

    AZ ISTENNEK HÁZA.

    ITT MÉG SOKAN TUDJÁK, ÉRTIK,

    A BECSÜLET MILYEN.

    SOHA NEM IS ADJÁK ALÁBB

    ÉRZEM, TUDOM, HISZEM.

    NEM IS SZÜLETHETETT VOLNA

    A VILÁGON MÁSHOL

    E HELY HÍRES POÉTÁJA,

    NAGY KÁNYÁDI SÁNDOR.

    KINEK TESTE ITT NYUGSZIK MÁR

    UDVARÁN EGY HÁZNAK,

    HOL SZÜLETETT A NAGY KÖLTŐNK,

    S HOVÁ SZÁZAK JÁRNAK.

    TISZTESSÉGGEL TARISZNYÁLNAK

    MINDENKIT, MÍG FÖLNŐ,

    MERT ITT MÉG A SÁR IS TISZTA,

    MEGÍRTA A KÖLTŐ.

    LEHET, HOGY MOST AZT GONDOLOD,

    ILY’ CSUDA-HELY NINCSEN.

    E VILÁGON NEM TEREMTETT

    ILY’ FALUT AZ ISTEN.

    IGAZ, NINCS SOK, EGY AKAD CSAK,

    NINCSEN HÍRE TÖBBNEK.

    NAGYGALAMBFALVA A NEVE

    E SZENT, ÁLDOTT FÖLDNEK.


    Hirdetés