Az Itt tartok most című rovatunkban, Galambfalva község talpraesett, vállalkozó kedvű személyeit szólaltatjuk meg. Hatodik riportalanyunk, egy fiatal textiljáték-készítő lány, Szőcs Kinga, akivel kalandos életéről és különleges hobbijáról beszélgettünk.
Hol születtél? Hol végezted a tanulmányaidat?
Nagygalambfalván születtem. Édesapám, édesanyám is idevalósi. Itt Nagygalambfalván jártam elemi iskolába, majd Székelyudvarhelyen folytattam tanulmányaimat a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnáziumban, teológia-filológia szakon, máig nem értem, hogy miért választottam azt, de végül is megszerettem, ott is érettségiztem.
Merre alakult tovább az életed?
Nem tudtam merre menjek tovább. Nem találtam olyan szakot, amire szívesen beiratkoztam volna. Annak meg nem láttam értelmét, hogy azért tanuljak tovább, hogy elteljen egy bizonyos idő és járjak valahová. Ezért inkább megragadtam a lehetőséget és kimentem Németországba önkénteskedni. Egy évet töltöttem el ott. Nagyon jó volt, hiszen rengeteg mindent tanultam, önmagamról is, a német nyelvet is elsajátítottam és megismerkedtem a külföldi kultúrával.
Hogy látod, az önkéntesként eltöltött éveid hatással voltak rád?
Mindenféleképpen. Utána olyan volt minden, mintha háromszázhatvan fokos fordulatot vett volna a gondolkodásom. Teljesen másként láttam a világot, mint azelőtt. Egy kicsit úgymond nyitottabb is lettem.
Hol, illetve hogyan folytattad tovább az utad?
Németország után, itthon elkezdtem egy bevásárlóközpontban dolgozni. Nem éreztem azt, hogy ez nekem elég lenne, mivel nagyon jól beszéltem már németül is. Elég hamar lett ismét egy újabb külföldi lehetőségem, Dániába kaptam ajánlatot bébiszitterkedni, de ott csak egy fél évet voltam. Úgy fogalmaznék, hogy ez a lehetőség inkább egy kicsit elmagányosodott. Napi 8-12 órában egy alig egy évessel voltam, és nem volt senki a közvetlen környezetemben, akivel egy épkézláb mondatot tudtam volna váltani. Ez hosszú idő után, nagyon unalmassá vált. Meg az időjárás is lehangoló volt, sokat esett az eső, sosem volt jó idő, úgyhogy ez a lehetőség hamar véget ért. Egy szempontból nagyon sajnáltam, a kicsi fiúcska miatt, mert őt nagyon megszerettem, de jobbnak láttam hazajönni, mert azt éreztem, hogy ott tovább nem tudnék már maradni.
Tervezel még külföldi munkát a jövőben?
Nem hiszem, szerintem nekem ennyi elég volt a nagyvilágból. Ott sem kolbászból van a kerítés, ahogy mondják az idősebbek. Jelenleg a terveim között nem szerepel, a párom is inkább itthon szeret lenni, nélküle nem mennék már sehova, úgyhogy mi itthon tervezünk.
Kiskorodban mi volt az álmod? Milyen szakmát képzeltél el magadnak?
Ha visszagondolok, nem volt egy konkrét elképzelésem, hogy mi akarok lenni. Varrónő például sosem akartam lenni. Édesanyám is az, nénjém is az, ezért láttam közelről, hogy mivel küszködnek és azt is láttam, hogy nem egy kifizetendő szakma. Ugye az elnevezése az, hogy könnyűipar, de szerintem egyáltalán nem könnyű szakma ez.
Kiskoromban nagyon-nagyon szerettem játszani a babákkal, imádtam babázni. Volt egy nagy babánk, a nővérem kaphatta még anno, Évinek hívtuk, vele nagyon sokat játszottunk, és persze nagyon sokat barbieztunk is. Emlékszem, a barátnőm is mindig azt mondta, hogy azért szeret hozzánk járni, mert olyan sok barbie ruhánk van.
Dániából hazatérve mihez kezdtél itthon?
Dániából úgy jöttem haza, hogy már volt egy állásinterjúm lebeszélve Zeteváralján. Ez egy sátorgyárnál volt, könnyűipari munka, de egyáltalán nem volt könnyű. Itt hallottam, hogy van olyan lehetőség Udvarhelyen, ahol tovább lehet tanulni ebben a szakirányban. Nagyon felcsillant a szemem, mert mindenképpen szerettem volna magam továbbképezni, tovább tanulni. Ez olyan szak volt, amiben láttam a lehetőséget a fejlődésre. Be is iratkoztam az akkori MÜTF-re, a Magyar Üzleti Tudományok Főiskolájának, Székelyudvarhelyre kihelyezett textil- és könnyűipari mérnöki szakára. Ez egy három és fél éves képzés volt, hétvégi oktatásban. Itt kerültem egy kicsit közelebb a varráshoz.
Vicces számomra, hogy egész gyerekkorunkban édesanyám is varrt, itt volt előttem, és akkoriban egyáltalán nem érdekelt. Anyukám nagyon sok ruhát varrt nekünk. Tetszett az a része, hogy én megálmodom, ő megcsinálja, megvarrja nekünk. De, hogy én üljek le a varrógép mellé, akkoriban azt nem nagyon tudtam elképzelni.
Honnan jött a Polly Land?
Úgy kezdődött, hogy az egyetemen el kellett dönteni, hogy miről írjam a szakdolgozatomat. Nem szerettem volna olyanról írni, mint a többség: pl. székelyruha, népviselet, egyedi készített ruha. Nem azért, mert nem tisztelem a hagyományokat, hanem mert úgy gondoltam, nem akarok pont olyanról írni, mint a legtöbben. Innen jött az ötlet, mivel szerettem babázni is, hogy akkor én most egy babát fogok készíteni és ilyen még nem volt, tehát az én baba ötletem volt a legelső. Eldöntöttem, hogy mit szeretnék, de a megvalósítása kapcsán voltak kérdéseim, mert varrni még nem nagyon tudtam akkor. Itt segített rengeteget édesanyám, aki szépen lassan megtanított varrni. A vizsgamunkámban is nagyon sokat segített. Egyedül lehet, hogy nem is tudtam volna ezt megcsinálni, annyi varrástudással, mint amennyi nekem volt.
A Polly név pedig ösztönösen jött, ránéztem a vizsgamunkámra, az elkészült babára, és csak úgy beugrott ez a név, hogy Polly. Az államvizsga után, amikor ugye elkészült az első babám, sokáig nem nagyon varrtam. Aztán megszűnt a munkahelyem, és nagyjából akkor született a barátnőm kislánya. Időm is volt, és akkor gondoltam, hogy olyan ajándékot szeretnék neki adni, ami egyedi és amit tényleg én készítek. Egy puzzle-játszószőnyeget készítettem nekik, tehát a második munkám az volt.
Nagyon egyedi babák, játékok kerülnek ki a kezed alól, rendkívül egyedi színvilággal. Hogyan formálódott ki a Polly Land stílusa?
Ezen nem sokat gondolkodtam. Olyan anyagokat vásárolok és úgy állítom össze, ahogy tetszik a szememnek. Odafigyelek a minőségre, inkább többet fizetek egy anyagért, de az legyen jó minőségű. A színeket pedig aszerint választom ki, ami nekem tetszik. Mindig megnézem, hogy melyik szín talál melyikkel, teljesen magamra, az én ízlésvilágomra hagyatkozom ebben.
Honnan kaptad/vetted az első varrógéped?
Nekem a mai napig nincs saját varrógépem, az anyumét használom. A varrástanulás, egy kicsit nehezen ment az elején, sok idő volt, míg belejöttem. Ha valami nem ment, mindig hívtam Édesanyám, hogy valami nem jó.
Édesanyád, hogy fogadta ezt az ötletedet?
Nagyon örült neki, és nem is hitte volna, hogy egyikünk legalább ezzel fog foglalkozni egy kicsit is, mert a nővéremmel együtt semmilyen hajlandóságot nem mutattunk errefelé.
Miket készítesz a legszívesebben?
A kedvencem elsősorban mindig a baba. Számomra mindegyik egy kicsit másabb. Azt szoktam mondani, hogy egy kicsit a szívem és lelkem is belevarrom mindegyikbe, és ezáltal kap mindegyik egy egyedi külsőt. De szeretem még a kisállat figurákat, mert ők is mindig olyan egyedire sikerülnek. Két egyforma sosem tud lenni. Aztán következnek a kis pokrócok, amiket elsősorban azért kezdtem el készíteni, mert sok kisbaba született az ismerőseim között és, hogy ne vásároljak mindenkinek valami apróságot, ezért gondoltam, hogy készítek én valamit, ami tényleg hasznos lehet. Készítek még tapi-kockákat a kicsinek és csörgővel is próbálkoztam már.
Hogyan zajlik egy rendelés?
Az általában úgy néz ki, hogy rám írnak a megrendelők, vagy egy konkrét elképzeléssel, hogy mit szeretnének, vagy pedig megmondják, hogy egy babát szeretnének, de teljesen rám bízzák annak az elkészítését. Az utóbbi nehezebb egy kicsit, de a végén nekem sokkal jobban tetszik, hiszen teljesen úgy alkothatom meg, ahogy én elképzeltem.
Sok megrendelésed érkezik?
Nem mondanám soknak, de kevésnek se. Éppen annyi, amennyit munka mellett hobbi szinten, eltudok szépen nyugodtan készíteni.
Hogy látod manapság, van jövőjük a kézzel készített ajándékoknak?
Szerintem egyre nagyobb igény van rá, én azt látom. Meglehet venni persze egy olcsó terméket, de sajnos annak a minősége sem olyan. Egy műanyag baba sem olyan, mint a kézzel készített egyedi, minőségi babák. Én úgy látom, sokan jobban értékelik már ezeket.
Milyen további terveid vannak?
A párommal együtt itthon tervezünk, szeretünk itt élni. A Polly Landet érintően a csomagoláson szeretnék majd változtatni, hogy megtaláljam a megfelelőt, egy natúr papírdobozt vagy valami hasonlót, hogy az is legyen olyan, ami egy textil babához/játékhoz illik. Szeretném, hogyha a textiljáték-készítés megmaradna egy hobbinak, mert attól félek, ha nem így lenne, akkor elvesztené a varázsát az egész. Kicsit féltem is ezt, a szerelem-gyereket ettől, hogy nehogy visszájára forduljon. Most ha munka után leülök varrni, mindig kikapcsol és örömöm lelem benne, ezt szeretném megtartani mindenképpen.
Írta és szerkesztette:
Kecseti Tímea és Szőke Zoltán
